Csáp Géza

Ünneplőbe öltözik a lelkünk ilyenkor: újra kiadta az Eldritch nevű olasz metálzenekar első két, eredetileg 1995-ben és '97-ben megjelent lemezét. A Last.fm szerint leginkább a Metallicára hasonlít a zenéjük a Master of Puppets idejéből, szerintünk inkább Queensrÿche és Annihilator lesz az, de ez talán mindegy is. Progmetálról van szó, komplex számstruktúrákkal, power metál elemekkel, hangsúlyos billentyűvel, aki szereti az ilyesmit, bátran hallgasson bele, ha eddig valamiért kihagyta. A többiek pedig próbálják megmagyarázni a jobb oldali borítót: mi lehet ez, villámló Zeppelin? Valami kapszula, ami különös reakcióba lépett a vasráccsal? Arra gondolni sem merünk, hogy a lemez címét, azaz a Seeds of Rage-et (kb. a düh magjai) álmodták képbe.

Dick-sorozatunk legújabb tagjának már valahogy a címe is különös borzongással tölt el. Rosszindulatúan azonnal fordítási hibára gyanakodtunk. Miért kellene, nemhogy egy rendőrnek, de bárkinek saját könnyeit felszólítania a csordulásra. Aztán ellenőriztük az angol címet – Flow my tears, the policeman said – de továbbra sem nyugodtunk meg. Egyrészt: egy zsaru ne sírjon, pláne ne érzelmeskedjen, másrészt ez maximum egy idétlen hollywoodi dalocska egy sora lehet. Mekkorát tévedtünk!

A képi világában tökéletesen eltalált borító – a hatvanas évekből halászott motelszoba finoman hozza a Dickre jellemző játékot az idővel, ráadásul egyfajta Lynch-es tapasztalattal azt is sugallja, hogy ezeken az érzéketlenül hétköznapi helyeken vannak bezárva a tudatalatti legveszélyesebb drámái – egy halványan zavaros regényecskét rejt magába.

Bréking nyúz: megkerült állandó levelezőnk, Madafaka, aki kint ragadt három napra a NagySkaland fesztiválon, így most ömlesztve olvashatják impozáns méretű beszámolóját a második, harmadik és negyedik napról. Extrák: hasznos tanácsok fesztivállátogatóknak, egyindulós gulyásfőzőverseny, "Mit akarok az életben?"-lista, szerelem első látásra, igazoltatás, random elalvások különböző kiemelt helyszíneken. Olvassák szeretettel! 

Önt is elkeseríti a kezdő költők sorsa? Hogy mennyire nehéz ma Magyarországon rímfaragásból megélni? Pedig van megoldás. A miskolci illetőségű Irodalmi Rádió számos hasznos szolgáltatása – fénykép-digitalizálás, lektorálás - mellett egy bizonyos „MP programot” is működtet, melynek segítségével a pályázgatás kellemetlen tortúráját megkerülve boldog-boldogtalan kiadathatja verseskötetét.

A brit popsajtó azon aggódott nem is olyan régen, hogy most akkor folytatja-e a Keane, az új reménység, akiknek a bemutatkozó albumát az év lemezének választotta 2004-ben a Q magazin, avagy nem. Nem bírták a hirtelen jött sikert tudniillik. Aztán csak összeszerelték a második albumot, az Under The Iron Sea-t, úgyhogy a brit popsajtó fellélegezhetett, van miről megírni, hogy ugyanolyan, mint az előző. Vagy hogy jobb. Vagy hogy az ifjú titánok karrierjében épphogy szükséges volt egy ilyesfajta döccenő.

A hét két legfontosabb eseménye nyilvánvalóan a Morrissey-koncert a Pecsában, illetve az újra turnézó Cult Sopronban, a Volt fesztiválon, előbbi szerdán lesz, utóbbi szombaton. Kedden a magyar származású énekessel ellátott kalifornia dallamos HC-zenekar, az Ignite énekli el az A csitári hegyek alattot az A38-on, pénteken és szombaton ugyanitt Badmarsh és Shri zenél különböző felállásokban, régen jó volt, hátha most is. Szerdán a Volton a mexikói Los De Abajót és "Big City Life" Mattafixet ajánljuk, illetve ha bírjuk fél négyig, a Ninja Tune-os DJ Foodot. Csütörtökön azért megnéznénk Pajor Tamást élőben, pénteken pedig a Cult előtt az F.O.Systemet, akik tizenöt év után újra nyomják érzelmes (érzelgős) dark wave-jüket, februárban a Pecsában óriási sikerük volt, van valami darkreneszánsz most, nem? Pénteken Fun Lovin' Criminals, Pet Shop Boys, Josh Wink, lazítás.

Egészen eddig csak nyugati írók regényeit olvasgatva fogalmazódott meg bennünk az a szörnyű gyanú, hogy az illető szeminárium keretében tanulta a prózaírást, és éppen aktuális regénye valójában egy szemináriumi dolgozat (lásd: Dan Brown). Böszörményi Zoltán, noha Erdélyben született többkötetes költő, sokáig Kanadában élt, most meg állítólag Monacóban – sikeres üzletember – úgyhogy akár el is juthatott egy efféle szemináriumra. Böszörményi az Irodalmi Jelen című erdélyi-budapesti irodalmi folyóirat főszerkesztője, ezért talán feltételezhetünk róla némi irodalmi tudatosságot. Tegyük hát fel, hogy szórakoztató ponyvát akart írni. És hogy felkészült a feladatra, tanulmányokat végzett. Bizonyos leckéket meg is tanult, például sok rövid fejezetre osztja egészében sem túl hosszú írását. Nem indít túl sok szálat, nem történik túl sok dolog, kevés a cselekményanyag. Nagyon helyes – egy kezdő író ne nehezítse meg a saját dolgát.

Fáber Ágoston az internetes nyilvánosság válságtüneteiről ír az eheti ÉSben. Vélekedése szerint, noha az internetes világháló elterjedése megváltoztatta életvitelünket, végső soron nem teremtette meg az áhított vélemény-demokráciát. Az off-line vitakultúra deficitje on-line is megjelenik: „Manapság a világhálón nem könnyű olyan fórumot találni, ahol a személyeskedő, prekoncepciókon, előítéleteken alapuló vita helyett racionális vitát folytathatunk.”
Érvelése szerint a racionális vitára épülő demokratikus nyilvánosságnak két fő ellenfele van: a reprezentatív nyilvánosság és a manipulatív nyilvánosság. A manipulatív nyilvánosságot főként a politika és a cégek, márkák világa nyomja – itt a kommunikáció valakinek a pénzügyi vagy hatalmi érdekeit szolgálja. Másrészről az iwiw-vel együtt a webes naplók mind a reprezentatív nyilvánosság szekerét tolják – ennek fő célja az önünneplés, a kritikátlan nárcizmus. Vannak azonban még védelmezői a kritikai nyilvánosságnak is – melyben egyenrangúak a kommunikáló felek – a hallgató fél bármikor beszélővé, a beszélő pedig hallgatóvá változhat. Példának a bontakozó LMV – Lehet Más a Világ - portált említi, de említhette volna CsápGézát is, nem?

A cikk hétfőtől olvasható online is, - addig pedig meg lehet venni az ÉS-t.

Megpróbálunk majd minél több napi beszámolót közölni a burjánzó nyári fesztiválokról, most a csütörtökön indult NagySkaland fesztivál első napjáról küldött nekünk egy rövid írást Madafaka művésznevű, sajátos stílusáról híres-hírhedt állandó levelezőnk, olvassák szeretettel!

A műsort a Római parton a Club Tequila nyitotta. Már jó ideje nem láttam őket, de még mindig ugyanolyan jók. Sajnos az érdeklődés az irányukba viszonylagos volt. Ez egyrészt köszönhető a korai (14 órás) kezdésnek, másrészt a szemerkélő esőnek, ami kábé pont ekkor kezdte végezni a dolgát.

Részesítené-e egy dedikált pengetőért cserébe erotikus örömökben az idősödő, ám korát meghazudtolóan élveteg szambaművészt? Részt venne-e feketemisén, csak hogy valami emléktárgyra tegyen szert kedvenc blackmetálosától, még akkor is, ha várhatóan valami viszonylag gyorsan lebomló szerves anyagról lesz szó? Keveredne-e megalázó helyzetekbe apró merchandise-tárgyakért? Nálunk szerencsére nem kell kifordulnia magából, hogy Öné legyen az eredeti, mi több, originált Fatboy Slim-póló, olyan, mint amilyet a dagadt fazon viselt a klipben, emlékeznek: