Részesítené-e egy dedikált pengetőért cserébe erotikus örömökben az idősödő, ám korát meghazudtolóan élveteg szambaművészt? Részt venne-e feketemisén, csak hogy valami emléktárgyra tegyen szert kedvenc blackmetálosától, még akkor is, ha várhatóan valami viszonylag gyorsan lebomló szerves anyagról lesz szó? Keveredne-e megalázó helyzetekbe apró merchandise-tárgyakért? Nálunk szerencsére nem kell kifordulnia magából, hogy Öné legyen az eredeti, mi több, originált Fatboy Slim-póló, olyan, mint amilyet a dagadt fazon viselt a klipben, emlékeznek:

Aztán van egy ilyen női változat is, ezt klipben ugyan nem láttuk, viszont rokkol:

Két darab van összesen, egyenesen a Sony-BMG kiadói konglomerátum mélyéből kaptuk őket a Fatboy Slim-bestof megjelenése alkalmából. A férfipóló L-es, a női S-es, bár gyanús, hogy ezek amerikai méretek, szóval talán egy kicsit nagyobbak. 

A pólókért cserébe nem akarjuk Önöket olyan bugyuta kérdésekkel fárasztani, mint hogy soroljanak föl három formációt, amiben a Fatboy Slim fedőnevű művész tevékenykedett, illetve hogy mi az eredeti neve, csak a következőre kell válaszolni: hány liter vodkát fogyasztott el a művész, saját bevallása szerint, alteregójának tízéves fennállása alatt?

A válasszal írjanak nekünk egy levelet (a poszt címénél, a szerzőre kattintva), a tárgyba pedig írják bele, hogy "a nőit akarom!" vagy hogy "a férfit akarom!" (ez fontos, mert erre fogunk szűrni). A játék jövő pénteken délig tart, sok sikert, legyenek Önök a legmenőbbek a városban! 

Hogy magáról a lemezről is ejtsünk néhány szót: tulajdonképpen minden dj-kedvenc rajta van a Gangster Trippin'-től a Slash Dot Dashig, két szintén orrvérzésig játszott remix (a Brimful Of Asha és az I See You Baby), illetve két új szám Champion Sound és That Old Pair Of Jeans címmel.

Viszont Norman Cook tényleg nem tud hibázni: valahogy sikerült úgy időzítenie ezt a lemezt, hogy már megint mindenkit érdekeljen a dolog, pedig hát a big beat ma már leginkább csak valami kedves emlék a múltból. Biztos valahogy kiszámolta, hogy mekkora minimális időtartam elteltével lehet a nosztalgiára apellálni, és tényleg: hiszen ki ne ugrált volna bohó ifjúkorában a Rockafeller Skankre? Mert mi ugráltunk.