Csáp Géza

Már jó ideje kötelező gyakorlat a Szigeten a vizespóló-verseny, idén is sikerült abszolválnunk, élelmességünknek köszönhetően ezúttal a színpad mögül. Az egészben az a legkeményebb, hogy adott hét-nyolc kicsit ijedt csaj, akik azzal mennek oda, hogy legfeljebb majd pár liter vizet rájuk locsolnak menzás kancsókból, aztán pár perc leforgása alatt eljutnak odáig, hogy vetkőzni kezdenek. Jó, persze mindig van egy-kettő, aki szinte kérés nélkül lekapja a pólóját, a többi csak a sátorba zsúfolódott ezer férfi ütemes skandálására szabadul meg felsőruházatától, de végül megszabadul. (Aki nem, azt kiejti a népakarat.) A későbbi nyertes barátnőjével volt szerencsénk már a verseny közben beszélgetni, sajnálkozott, hogy Nóri ki fog esni, mert tuti nem veszi le a pólóját, aztán Nóri mégiscsak levette a pólóját, a barátnője pedig csak megrökönyödve állt, szóval valamiféle pszichózis működik itt, na mennyibe. Kattintsanak, és olvassák el röpinterjúnkat a nyertessel! Persze úgyis tudjuk, hogy csak a képeket fogják megnézni.

Ha kezdő, kissé bátortalan zenekar lennék, csak két helyen volnék hajlandó fellépni a Szigeten. Vagy a Világzenei nagyszínpadon, vagy a Táncdalfesztivál sátorban. Szombati felmérésem után nyilvánvalóvá vált, hogy a két színpad közönsége nem fikázik, nem méregeti összehúzott szemmel a produkciót és nem fanyalog egy álgitár vagy egy hiányzó frontember miatt. Hanem őszintén rajong, bátorít, sikít, és mire lenne nagyobb szüksége kezdő zenekaromnak?

Király Tamás nevét először egy erszébetvárosi underground pincekocsmában hallottam két porosz diplomatacsajtól. Egyikük a neves karakterács segítője és modellje volt, és az információért megajándékoztuk egy színes cigarettanejlonnal. A Scissor Sisters dizájnreaktor helyett a Sziget legszörnyűbb nevű helyszínét választom, hátha végre bajom esik.

Már negyedórája várunk Benedekre a Táncdalfesztivál sátorban, amikor a hangosbemondó közli, Benedek eltévedt, de szerencsére megtalálták a motorrendőrök és már hozzák. Kicsit kínos az egész, mert Benedeken őrjöngeni állítólag vicces, várni rá viszont kellemetlen. Egy darabig nincs felháborodás, a főként tizenéves rokkerekből és érdeklődő ötvenesekből álló közönség türelmesen táncol. Amikor a hivatalos koncertkezdet után huszonöt perccel a hangosbemondó azt állítja, Benedeket véletlenül a Világzenei színpadra vitték a felkísérők, a türelem alábbhagy, és a teltházból félház lesz. Negyven perces várakozás után aztán színpadra ugrik az öreg, azt mondja, azért késett, mert mások nem tudták hol van (az amúgy frekventált helyen, a Nagyszínpaddal szembeni) koncerthelyszín.

Tegnap sétálgattam a Sziget fesztiválon, és kellemes gitárzenét kerestem, hogy jó hangulatban  megihassak egy finom frissítő italt. Sajnos személyes kedvencem, Jamie Winchester a Jamie-Robi formációból éppen nem játszott sehol, ezért kicsit elkedvetlenedve róttam a métereket  a sok vidám magyar és külföldi fiatal között. Éppen Jamie egyik számát dúdolgattam magamban, amikor furcsa érzés kerített hatalmába. Vérezni kezdtem.

Kedvenc helyünk idén a Zúzda színpad, mert a régi Szigetek hangulatát idézi, a háborús hadszíntérre emlékeztető, bombatölcsérekkel is ellátott nézőteret egy félig kész és egy félig leomlott ház öleli féltőn, a félbehagyott épület meg úgy nagyjából el is takarja az egészet az úton haladók kandi tekintete elől.

Itt lépett fel egymás után a Tizenhét és a Boogie Mamma, a magyar ska régi képviselői, úgyhogy egy kósza, hirtelen jött ötlettől vezéreltetve elkaptuk a két frontembert egy közös interjúra. Két alanyunk tehát Szalay Szabolcs, azaz Szasza a Tizenhétből (a felső képen a színpadon fekve látható) és Zubreczki Dávid, azaz Dá a Boogie Mammából (az alsó képen a színpad előtt, a földön fekve látható).

11.30-as hirtelen és egyben váratlan ébredés. Megeszem a maradék tepertőkrémet, majd zuhanyzás, szöszmötölés, és négy óra magasságában már a Jutkában is vagyok, ahol találkozok Gyuriékkal (aki egyébként az Aberrált Atya a Yellow Spotsból, és tőle lopták el az iratokat az első napon. Jelezte, hogy feltétlen nevesítsem, de a továbbiakban Gyurinak fogom hívni, mert úgy sokkal könnyebb leírni. Más Gyurit nem említek.) Ittunk egy sört, de gyorsan, mert én meg akartam nézni a PASO-t, hisz még soha nem láttam őket. A hídnál óriási tömeg fogadott, ami csak nagyon lassan hömpölygött előre. Én az idő elütése édekében egy luftballonon hintahangot imitáltam még abból az időből, mikor még fémből volt. Elterveztem, hogy ez lesz a Sziget hangja, és utolsó nap már mindenki ezt fogja csinálni. Katonák a Civil sátorban! Kiválló szalagcím lehetne ez egy bulvárlapban. Viszont nem katonák voltak azok, hanem a VPOP zenekara.

Az FHB kiábrándító péntek reggeli gyorsjelentése után a Vastrabanttal próbáltam volna vigasztalódni, egyszersmind ellauncholni magam részirű a Szigetet. Meglepetésre délután ötkor simán kitaxiztam, ellenállás nélkül jutottam be, ami a hétvégére ígért esőt és a csütörtöki igen szerény látogatószámot valamint az idei, kétmilliárd fölé sikerült költségvetést kalkulálva nem sok biztatót vetít előre a Sziget Kft.-nek EBITDA-szinten.

Ha az ember este hat tájékában mélabús arckifejezéssel üldögél a metálsátor előtti sörpadján, egy lassan melegedő Pilsner társaságában, a kezében tartott programfüzetet olyan rezignáltan tépi akkurátus csíkokra, mint Craig Toomy, az egyik Stephen King-kisregény szereplője, miközben azon morfondírozik, hogy nem jó jel az, ha Szigetre minden alkalommal betárazott két bontatlan doboz cigi a nap végére csontra elfogy, (pedig a lejmoló punkokat élből küldi el a fenébe); és ha ehhez gondolatban hozzáadja a napközben elpöfögtetett harmadik doboznyi mennyiséget, azonnal megjelenik lelki szemei előtt a tüdőrák fenyegető füstszörnye. Ez pedig azt eredményezi, hogy a Sziget legértelmetlenebb napján nemcsak úgy fog unatkozni, mintha délutáni teapartin venne részt egy öregek otthonában, még az a fajta súlyos rosszkedv is szájon találja egy remekül kivitelezett mentális mawashi gerivel, ami egyébként csak a legbrutálisabb téli esték sajátja.

A filigrán Shears és a hatalmasra nőtt vörös matróna Matronic elképesztő mozgáskultúrával előadott egy orbitális kúrást, de előtte még volt egy koncert és egy nyomozás: Mi az a Scissor Sisters?