A filigrán Shears és a hatalmasra nőtt vörös matróna Matronic elképesztő mozgáskultúrával előadott egy orbitális kúrást, de előtte még volt egy koncert és egy nyomozás: Mi az a Scissor Sisters?

Bevezetésként ahelyett, hogy azt elemeznénk, hogy a Scissor Sisters a post-elektoclash első képviselője, megkérdeztük a szigeteseket a Hilltop és a nagyszínpad közötti útvonalon, hogy mit tudnak a péntek esti fellépőről. Többféle válasz érkezett az "égegyadta világon semmit"- től a "vagány leszbi csajokon" át a helyes megfejtésig: "New York-i buzik". Hamar behatároltuk, hogy a pesti trendsznobokat lehet eredményesebben faggatni. "Van otthon egy albumunk, de nem emlékszem a címére" - mondta egy dizájner, pedig a két éve megjelent első albumuk címe: Scissor Sisters.

"Jól néznek ki, rövid pályafutásuk alatt vicces karaktereknek öltöznek - definiálja az együttest egy cyberruhás 25 körüli csaj. - Rendőröknek, meg ilyesmi, majd nézzétek meg. Én nem vagyok fan, csak a neten néztem képeket" - teszi hozzá. Egy negyvenes programozó később már pontosabb választ ad: "Van, aki női ruhába bújik, van, aki buzisba".

Almodóvar spanyol és dagadt

"Idióta diszkózene" - mondja egy másik lány, mire nekibátorodunk, elkapunk egy számítógépbuzit, és már a számokról faggatjuk. "A Comfortably Numb az egyetlen jó számuk, a többi nem ér a közelébe. Ez Pink Floyd utánérzés - mondja a fröccsöző geek. - Ennek csomó underground remixe született azóta. De ők két éve voltak menők. Pillanatzenekar." Miközben beszélgetünk, a Sziámi szólt a nagyszínpadról, egy vagányabb csaj pedig Müller Péter Sziámira utalva hozzánk: "nevetséges, hogy a szigetlakók még mindig nem tüntetnek ezellen a majom ellen". Erről jut a srác eszébe: "A nagyszínpadon kevés olyan fellépő van, aki ne állt volna le már vagy nyolc éve. A Scissor Sisters így még kivétel."

A koncert mindjárt kezdődik, még beugrunk a nagyszínpad backstage-ébe kérdezősködni: "Az underground buzikörökből jöttek" - általánosít egy újságíró. Mint Almodóvar?, kötözködünk, mire ő: "Dehogy. Őt lenézik, mert spanyol és dagadt". "Három buzi van, és egy kívülálló" - pontosít egy fotós lány, és ő jár a legközelebb, mert ugye három homo és egy hetero tag van, és egy transzvesztita klubok konferansziéjaként színpadi gyakorlatot szerzett énekesnő. Később a fotós még azt magyarázza, hogy az együttes tagok nem kényszer és nem is álbuzik, igaziak. De itt félbeszakad a beszélgetésünk, mert beengedik a fotósokat a színpad elé.

És kezdődik a show

Mi a tizedik sorba ékelődünk be. A közönség sokkal kisebb, mint amire a zenekar európai sikere alapján számítottunk, az ugyancsak friss eresztésnek számító Franz Ferdinandon tavaly háromszor ennyien voltak. Tekintve, hogy a világ egyik legjobb diszkózenekaráról beszélünk, a mérsékelt érdeklődés mégis jól jött ki: diszkóra táncolni szellős tömegben lehet a legjobban, mert így van hely a kifinomult csípőmozdulatokra is. Legalábbis nem láttunk a Szigeten még annyi seggrázást, mint itt.

A New York-i zenekar új albuma, a Ta Dah! ősszel jelenik meg, de abból ítélve, hogy az eljátszott számok felét nem ismertük, többet is előadtak róla. Nem fedeztünk fel túl nagy különbséget az első albumhoz képest: "a 80-as évek legforróbb nyara egy buzibár toiletjében" érzés a maga - nehéz szó - imádnivaló ragyogásában ugyan megmaradt, de a megaslágereikre (Comfortably Numb, Take Your Mama Out, Music is the Victim) jellemző bombasztikus erő - leszámítva talán az Everybody Wants the Same Thinget - valahogy nem jött át.

Kizárólag esztelen ugrálással sajnos nem lehetett megúszni a koncertet. Egyrészt mert a szerencsésnél több lassú számot játszottak (és most nem a Return To Ozra gondolunk, ami elképesztően jó volt, hanem a többi ismeretlen nótára); másrészt a hangosítást is halkítás volt inkább, fülrepesztés nélkül pedig nehéz jó koncertet adni.

Az egy leszboszi pózról elnevezett zenekarnak mégis sikerült. A szentimentális rockzenéből, nyálas popzenéből, döngölős felnőttdiszkóból és nem utolsó sorban transzvesztita kabaréból összegyúrt Scissor Sisters az élő bizonyíték arra, hogy a melegeket a színpadra teremtették, és náluk senki nem ért jobban a showhoz. Míg Shears sűrű mellizomrezegtetés közben vergődött és vetkőzött (csak egy ingtől szabadult meg, de a jó vetkőzős performance sosem a levetett ruhadarabok számán múlik), addig Ana Matronic a közönséget tartotta szóval: gyakorló divatfetisisztaként több melltartót is kiszúrt a tömegből, és hosszasan dicsérte tulajdonosának jó ízlését.

Orbitális kúrás

És hogy lehet mindennek véget vetni? Természetesen egy oltári nagy kúrással, amit a filigrán Shears és a hatalmasra nőtt vörös matróna Matronic elképesztő mozgáskultúrával elő is adtak a koncert végén.

Mikor szétoszlott a tömeg, a fotós lány hozzánk lépett: "Rájöttem, hogy mi különbség az álbuzik, a kényszerbuzik és az igazi buzik között. Az álbuzik csak szopnak, a kényszerbuzik pedig esernyőt tesznek fel maguknak. Ők igaziak voltak."

A cikk másik szerzője: Tamás Bence Gáspár