Csáp Géza

Krúdy Gyula megjelenését egy vékony hang előzte meg. A hang a belső fülemben szólalt meg, azt hajtogatta felváltva, hogy méregtelenítés és pihenés. Gondolom a szombat hajnalig tartó események váltották ki a furcsa hatást. Mindenesetre, ahelyett hogy elindultam volna az álhippi francia tinédzserektől és hazafelé botorkáló raverektől mozgalmas, délelőtti Sziget felé, a Széchenyi fürdőbe hajtattam. A fürdő egyébként csak annyira volt eredeti ötlet, mint sörös dobozt hajigálni Tankcsapda koncerten. A naiv látogató azt gondolhatta volna, szigetes karszalaggal ingyenes a belépés.

"Aki Radioheadet néz Fear Factory helyett, az köcsög!" - kiabáltam Fodor barátom, kettes számú toxikus ikrem fülébe egy mobiltelefon segedelmével, miközben az egyes villamos utazóközönsége, köztük hamvas arcú hetijegyesek, rosszallóan csóválták a fejüket. Ne értsen félre senki, nincs énnekem a Radioheaddal különösebb bajom, sőt, kicsi dilemma-illatot is éreztem, amikor rápillantottam a programfüzetre, (pillantottam a faszt; konkrétan meredten bámultam öt percig magam elé, és közben, mint elhaló segélykiáltást, legalább négyszer kimondtam a bazmeg szót), de tinédzserkoromban mégiscsak a Demanufacture üvöltött otthon a kétkazettásból, és nem az OK Computer, és az ember az ilyeneket nehezen felejti.

Hamarosan keződik Gentleman német reggae-sztár fellépése a Nagyszínpadon, mi kora délután ültünk le vele beszélgetni.

A cd-d füzetében sok kép van rólad, ahogy Jamaicában helyiekkel bandázol. Egyébként is otthonosan mozogsz az országban, nehéz volt elfogadtatni magadat?

Sose volt ezzel nehézségem, belenőttem inkább. Nem úgy volt, hoyg odamentem Jamaicába, hogy helló, itt vagyok, Gentlemannek hínak, és lemezeket akarok csinálni. Sok időt töltöttem Jamaicában, mielőtt előadó lettem volna, sok időt töltöttem a stúdiókban, néztem és tanultam. Tudod, a jamaicai emberek imádják a zenét. És ha látnak valakit, aki szintén szereti a zenét,  akkor kialakul a kommunikáció. Olyan zenét csinálok, aminek a szülőföldje Jamaica, beleszerettem ebbe a zenébe, és ezt az emberek látják.

Szombat délben keltenek. Kapok Szaffitól vegan spagettit, és már indulunk is, mert nekik csak erre a napra van jegyük, és minél hamarabb kint akarnak lenni. Meg egyébként is. A Zúzda ma értéket képvisel. Én bepróbálkozom a Vodafone-nál, hogy hátha életet tudnak lehelni a telefonomba, de a szervizes srác valami kódot követel tőlem, amit meg én nem tudok. Aki tudná, azt föl kéne hívnom, de ahhoz, hogy fölhívjam, tudnom kéne a számát, ami meg a telefonomban van, és az ördögi kör már be is zárult, úgyhogy csalódott arccal érkezem a Jutkába.

Hiller Istvánnal a Gecizők együttes koncertjén találkoztam, szombat este nyolckor a Zúzda színpadnál. A kulturális miniszter már kissé bizonytalanul mozgott, ami közepes fokú etilalkoholos toxikáltságra látszott utalni, és gyanúnkat csak erősíthette, hogy a pogózást megszakítva, öt-hat percenként félrevonult a hangfalak mellé, ahol egy sárgás színű marmonkannából valamilyen folyadékot fogyasztott. A folyadék cseppjei sűrűn pettyezték szakadt, textilfestő filccel házilagosan feliratozott pólóját, alig lehetett kivenni a "Progresszió, Átalakítás, Reform" szöveget és az alá rajzolt, fuckoffot mutató kezet.

Előlről: "Nem azért rappelek, hogy megéljek/ vagy azért, hogy sztárokkal keféljek"- kezdenek bele a Ludditák mintegy 20 perc késéssel a koncertjükbe a Pesti Est színpadnál, hiszen az őket kísérő Hippikillers zenekarnak be kell állnia. A lányok jól néznek ki: egyikőjük szőke parókában, fekete nadrágban és vörös ruhában van, a másikuk fekete parókában, grafitszürke szoknyában és lyukacsos felsőben lép a színpadra. A vörös ruhás Tita fellépés közben folyamatosan a felsőjével (vagy a mellével?) bajlódik, mint Janet Jackson az NFL-döntőben.

Ádámnak rosszul végződött a szigetelés szombat reggel, de ő is hibázott. Saját bőrén tapasztalta meg mit is jelent az erélyes fellépés akkor, ha valakit kitessékelnek a Szigetről, s szemtanújává vált egy motiválatlan ütlegelésnek is. Szavait azonban kétségbe vonják, s kiderül az is, hogy a Szigeten olyan sok szolgáltató dolgozik együtt, hogy a sok bába közt elvész a gyerek, a felelősség - legalábbis a mi eszközeinkkel - kideríthetetlen.

A történet. Ádám napijegye szombat reggel nyolckor lejárt, de még tízkor is haverjaival iszogatott a Világzenei színpadnál lévő kocsmában. Mellettük békés securitysok is ücsörgtek, s emberünk tudatában volt annak, hogy lassan el kell hagynia a terepet. Mint mondta, a hangulat teljesen normális volt, ő sem mondta azt, hogy de nem fog kimenni a szigetről, csak még italozott egy kicsit.

Barcs Flash Miki elérkezett programnemajánlója területi csúcspontjához, amiben saját zenekarát diszkréten "nagyon ajánlja" vasárnap este 10-kor a Bahia-színpadon:

Teljesen jó dolog egyedül kuporogva Radioheadet hallgatni. Elhiszed, hogy nincsenek igazi barátaid, és a világ egy nagyon fura hely, ahol minden lassan és vergődve haldoklik. Itt van nekünk ez a Thom Yorke, aki érzi minden paránkat, és közben érdekesen keveri a melankolikus gitárt az elektronikus kattogással. Tényleg tök jó a Radiohead, valamikor sokat hallgattam az OK Computert, de el nem tudtam képzelni, hogy ez a magányos depizés hogyan történik tömegben lökdösődve.

A Táncdalfesztivál sátorban a vizespóló-verseny éjfél előtt egy észveszejtő csavarral, pár pillanat alatt Fásy-mulatóba csapott át, és rövid idő alatt több dolog is történt. Mivel valahogy a színpad szélén álldogáltam, engem hívott oda egy lány, hogy szerezzek neki autogramot "Ádámtól, Bunyós Pityutól vagy bárkitől", na ennek a vége az lett, hogy enyhén szólva is különös szerepben találtam magam: hamarosan Fásy Ádám-autogramkártyákat osztogattam a kordonon belülről a gyarapodó számú rajongóknak, a lelőhely híre futótűzként terjedt, ésatöbbi.

Ugyanez a lány elmesélte, hogy ma derült ki, hogy háromszáz forintos órabérért dolgozik valamelyik pultban, úgyhogy holnap felmond, de ma még bulizni szeretne, és a bulizást abban gondolta kicsúcsosodni, hogy Fásy Ádámmal táncol a színpadon, és intézzem ezt el neki. Sikerült, úgyhogy egy egész számot lelkesen végigtáncolt Fásy Ádám, Bunyós Pityu és Sláger Tibor mögött, a közönség tombolt. Bunyós Pityu egyébként jó arc, Postás Józsi sajnos hamar összecsomagolta az egyenruhát, és lelépett. Vigasztalja Önöket egy interjú Fásy Ádámmal, és hulljon aranyeső a házukra.