Hát, márpedig jó volt. Hónapok óta vártam ezt a koncertet, a végén már számoltam vissza a napokat, az órákat. Lehet, hogy ez egy egyszemélyes élmény volt sokaknak. Bár a hot dog is az, nem? :-)

nemtom, nekem nem tűnt egyszenmélyes élménynek, sőt, kifejezetten mindeféle nemzet fiai együtt énekelnek típusú közösségi megmozdulás szaga volt a dolognak, érvfelvágási hajlam nélkül.

Hhát én, ha lehet ÉVEK óta vártam erre a koncertre, de közel sem mondanám, hogy "tök jól szólt az egész" ... és nem a sznobság mondatha velem. Valahogy az volt az érzésem, mintha a hangmérnök nem ismerné a Radiohead számokat (persze tudom, hogy saját emberük hangosított, de akkor is érthetetlen): Az "Exit Music (for a Film)" egész eleje elveszett például a hangosítási hibák miatt, de máshol is furcsák voltak az arányok a keverésben.
Ezzel együtt tényleg nagy élmény volt.

Először voltam kint a szigeten, de a nagyszínpad hangosítása igen nagy csalódás volt. Mindegy, melyik fellépővel, szinte mindegy, hogy hol, egyszerűen ritka szarul szólt. Ha egyszerre több magas hang próbált volna kiférni a hangszórókon nagyobb hangerővel, az egész összefolyt egy bazi nagy visításba... A sátrakban nagyságrendekkel jobban szólt a cucc.

hangosítás tényleg szar volt, a basszus elnyomott mindent (Sons & Daughtersen is ez volt, a rosseb egye meg), de a koncert maga fenomenális volt. szerintem annál többet kérni, hogy TY azt mondja számok között, hogy "thank you", az már túlzás lenne.

viszont vicces volt amikor elrontotta a 2+2=5 szövegét, és kezdte a verzét előről.

Igen, az Exit Music eleje tényleg elsunnyadt. De hatalmas élmény volt élőben hallani ezt a számot!

Gondolom, mint sokan mások, óriási elvárásokkal álltam a tömegben szombat este kilenckor a Nagyszínpad bal oldalán. Hatalmas és kellemes meglepetést okozva mindössze tíz perccel kilenc után fel is csendült az első félreismerhetetenül Radiohead dallam (szívesebben mondtam volna, hogy a húrok közé csaptak, de ezt sajnos nem mondhattam, erre még visszatérek). Sok helyem nem volt, hogy mozogjak, de egyrészt nem volt mire, másrészt tudom, hogy ha a produkció erre alkalmat adott volna, akkor került volna hely is (ld. még a Faithless koncertek). Éppen ez az.

Attól most eltekintve, hogy szerintem a Radiohead zsenialitása sokkal inkább megmutatkozik a "gitáralapú" (ha így tetszik : régi) számaikban, mint az utolsó három-négy albumon szereplőkben, ez messze nem perdöntő érv, viszont ez a produkció szerintem nem fesztiválra való. Akár tetszik, akár nem, ha adott mondjuk 30000 összepasszírozott ember, akkor ahhoz, hogy ők jól érezzék magukat, igenis kell olyan számokat játszani, amitől beindulnak, amitől emelkedik a hangulat. Aztán persze le lehet nyomni jó pár elszállosabbat, de itt, ha jól számoltam összesen három "keményebb" szám hangzott el (Just, Bones, Paranoid Android), nem csoda, ha számtalanszor ásítás tört rám, és kínosan feszengtem. A legnagyobb csalódás nekem még a búcsú volt, azt még valahogy lenyelném, hogy két szót összesen nem szólt hozzánk Thom Yorke, de az meglehetősen sokkolt, hogy a végére ott hagytak nekünk egy gépet, ami még 2-3 percig még duruzsolt nekünk, amíg talán az együttes tagjai már Ferihegy felé robogtak.

Persze mindennek az okfejtésnek csak akkor van értelme, ha a közönséget a művészek önkifejezése elé helyezzük, és e kettőt egymást kölcsönösen kizáró dolognak tartjuk. Arra, hogy ez koránt sincs így, viszont számtalan példát láttunk már a Sziget történelmében, legutóbb épp a fesztivál első napján fellépő Robert Plant and the Strange Sensation-t. Good bye Thom, good bye Radiohead.

Szerintem profi volt és tökéletes. Leszámítva az exit music (for a film) elejét, nem volt gáz a hangosítás - halk volt, de ez igaz az összes nagyszínpados bulira.
Depis volt, de a Radiohead ilyen (aki zúzást várt volt lehetősége átugrani a Fear Factory-ra is a HamerWorldre...) Talán nem fesztiválzenekar, én mégis megköszönöm annak, aki idecitálta őket, legalább volt alkalmam élőben is látni az egyik legjobb zenekart a világon.

évek óta erre a koncertre vártam..gondolom nem vagyok ezzel egyedül.és persze nem volt creep, high and dry ..egyesek szerint sok volt a nyávogás. csak azt felejtik el hogy ez radiohead koncert volt, s ha thom yorke vadul köszöngetett volna stb akkor lett volna furcsa hatása.
igenis vérprofi volt.és remélem még láthatom őket..

hát, nemtom.
egy kedvetlen zenekar minden emelkedettséget nélkülöző, ürülék hangtechnikával megtámogatott koncertje volt ez a szombati.
előtanulmányaim szerint egy kiváló radiohead koncerten thom yorke néha azért beszél a közönséghez (pl. a 2002-es spanyol kirándulásukon volt, hogy a közönséggel szavaztatta meg a soron következő számokat... - le is fikázta az exit musicot), legtöbb számot nem az ok computerről nyomatja, mert gagyi, sokkal inkább a készülő lemezről mazsoláznak. pajtásommal azon a véleményen voltunk pár elfojtott ásítás után, hogy ez csak egy rh-emlékzenekar.
nem igazán értem, mér csak a pattogós, ún. fesztiválzenekarok sertepertélhetnek a nagyszínpadon, attól, hogy nem beindulós a zene, még kiszakíthassa az ember belsejét, ez most elmaradt, piszkosul elmaradt.
bár. a ráadásként lenyomott számok már egész másként szóltak, a you and whose army után már készen álltam, hogy ha ki nem tépték, hát én adjam oda a belsejemet önként...