Teljesen jó dolog egyedül kuporogva Radioheadet hallgatni. Elhiszed, hogy nincsenek igazi barátaid, és a világ egy nagyon fura hely, ahol minden lassan és vergődve haldoklik. Itt van nekünk ez a Thom Yorke, aki érzi minden paránkat, és közben érdekesen keveri a melankolikus gitárt az elektronikus kattogással. Tényleg tök jó a Radiohead, valamikor sokat hallgattam az OK Computert, de el nem tudtam képzelni, hogy ez a magányos depizés hogyan történik tömegben lökdösődve.
Baromi nehéz lenne értelmes kritikát írni egy Radiohead koncertről. Az egész nagyon profi és teátrális. A zenekar lehetne szinte bárhol, leszarják, hogy fesztivál van, és alig szólnak a közönséghez. Tök jól szól az egész, és végre valaki vizuálra is használja a kivetítőket, nem csak a zenészeket mutatja. A hangszerek cserélődnek, van zongora és laptop kattogás, a Paranoid Androidnál grunge-os előrehajolós gitártépés. Thom Yorke közben iszonyú készen néz ki, főleg a mikrofonra szerelt kamera halszemében.
Átjár minket a melankólia. Ott állunk csendben a több-ezres szombat esti tömegben, és körülöttünk a fényképezős turisták közé ékelődve magányos fiúk és lányok becsukott szemmel motyognak. Hirtelen elkap a félelem, hogy ez az egész valami szektás cucc, és mi van, ha készülnek valamire, mi van, ha ők vannak többen? Sok depressziós egyesül és átveszik a hatalmat. Nehogy kiderüljön, hogy nem az összes számot ismerem. Az egyik fanatikus ránk szól, hogy menjünk ki, mert hangosan beszélünk. Csendben kilopakodunk, és veszünk egy hot dogot.
Zsófi 2006.08.13. 12:26:08
wamzer 2006.08.13. 12:57:07
_UnderCover_ 2006.08.13. 14:38:37
Ezzel együtt tényleg nagy élmény volt.
McPeter 2006.08.13. 15:10:32
bakfitty · http://ismerosvalahonnan.blog.hu 2006.08.13. 15:16:52
viszont vicces volt amikor elrontotta a 2+2=5 szövegét, és kezdte a verzét előről.
Zsófi 2006.08.13. 16:18:42
erdibalint 2006.08.13. 16:56:09
Attól most eltekintve, hogy szerintem a Radiohead zsenialitása sokkal inkább megmutatkozik a "gitáralapú" (ha így tetszik : régi) számaikban, mint az utolsó három-négy albumon szereplőkben, ez messze nem perdöntő érv, viszont ez a produkció szerintem nem fesztiválra való. Akár tetszik, akár nem, ha adott mondjuk 30000 összepasszírozott ember, akkor ahhoz, hogy ők jól érezzék magukat, igenis kell olyan számokat játszani, amitől beindulnak, amitől emelkedik a hangulat. Aztán persze le lehet nyomni jó pár elszállosabbat, de itt, ha jól számoltam összesen három "keményebb" szám hangzott el (Just, Bones, Paranoid Android), nem csoda, ha számtalanszor ásítás tört rám, és kínosan feszengtem. A legnagyobb csalódás nekem még a búcsú volt, azt még valahogy lenyelném, hogy két szót összesen nem szólt hozzánk Thom Yorke, de az meglehetősen sokkolt, hogy a végére ott hagytak nekünk egy gépet, ami még 2-3 percig még duruzsolt nekünk, amíg talán az együttes tagjai már Ferihegy felé robogtak.
Persze mindennek az okfejtésnek csak akkor van értelme, ha a közönséget a művészek önkifejezése elé helyezzük, és e kettőt egymást kölcsönösen kizáró dolognak tartjuk. Arra, hogy ez koránt sincs így, viszont számtalan példát láttunk már a Sziget történelmében, legutóbb épp a fesztivál első napján fellépő Robert Plant and the Strange Sensation-t. Good bye Thom, good bye Radiohead.
shamanbalee 2006.08.13. 20:35:53
Depis volt, de a Radiohead ilyen (aki zúzást várt volt lehetősége átugrani a Fear Factory-ra is a HamerWorldre...) Talán nem fesztiválzenekar, én mégis megköszönöm annak, aki idecitálta őket, legalább volt alkalmam élőben is látni az egyik legjobb zenekart a világon.
lili 2006.08.14. 10:11:43
igenis vérprofi volt.és remélem még láthatom őket..
knut 2006.08.14. 19:09:59
egy kedvetlen zenekar minden emelkedettséget nélkülöző, ürülék hangtechnikával megtámogatott koncertje volt ez a szombati.
előtanulmányaim szerint egy kiváló radiohead koncerten thom yorke néha azért beszél a közönséghez (pl. a 2002-es spanyol kirándulásukon volt, hogy a közönséggel szavaztatta meg a soron következő számokat... - le is fikázta az exit musicot), legtöbb számot nem az ok computerről nyomatja, mert gagyi, sokkal inkább a készülő lemezről mazsoláznak. pajtásommal azon a véleményen voltunk pár elfojtott ásítás után, hogy ez csak egy rh-emlékzenekar.
nem igazán értem, mér csak a pattogós, ún. fesztiválzenekarok sertepertélhetnek a nagyszínpadon, attól, hogy nem beindulós a zene, még kiszakíthassa az ember belsejét, ez most elmaradt, piszkosul elmaradt.
bár. a ráadásként lenyomott számok már egész másként szóltak, a you and whose army után már készen álltam, hogy ha ki nem tépték, hát én adjam oda a belsejemet önként...