Hiller Istvánnal a Gecizők együttes koncertjén találkoztam, szombat este nyolckor a Zúzda színpadnál. A kulturális miniszter már kissé bizonytalanul mozgott, ami közepes fokú etilalkoholos toxikáltságra látszott utalni, és gyanúnkat csak erősíthette, hogy a pogózást megszakítva, öt-hat percenként félrevonult a hangfalak mellé, ahol egy sárgás színű marmonkannából valamilyen folyadékot fogyasztott. A folyadék cseppjei sűrűn pettyezték szakadt, textilfestő filccel házilagosan feliratozott pólóját, alig lehetett kivenni a "Progresszió, Átalakítás, Reform" szöveget és az alá rajzolt, fuckoffot mutató kezet.

A miniszter műbőrdzsekijéről félig leszakadt a Punks Not Dead felvarró, néhány bőröntalpszegecs is leesett már – az intenzív pogózás gyorsan amortizálja a felsőruházatot –, és fején a lila taraj sem állt már olyan peckesen, mint a nulladik napon.

"Ez az igazi nemzeti politika!" – üvöltözte artikulálatlanul a számok közti hosszú szünetekben, amikor Pozsonyi "Bucó" Ádám énekes-basszusgitáros arra szólította föl a közönséget, hogy kiabáljon trágárságokat, hiszen punkkoncerten úgy szokás. (Külön szeretnénk gratulálni Bucónak a Magyar Szigeten tartott előadásához, és odaadnánk érte a Genyó, Szívó, Disztroly fanzin kutyabőrbe kötött díszkiadását, ha láthattuk volna, amint tátott szájjal hallgatják őt a skinheadek.)

A Jóska, a Pista, az öccse meg én című szám alatt Hiller István szinte extázisba esett. Megszűnt számára a külvilág, agyában csak a zene vad ritmusa zakatolt, úgy érezte, ugrálnia, tombolnia kell. A féktelen pogózásban saját testi épségét sem kímélte: az egyik pillanatban megtántorodott, és fejjel előre hajolva próbálta egyensúlyát visszanyerni, amikor egy lendülő bakancsos láb pont fültövön találta. A miniszter a porba hanyatlott. Ráadásul a fejét eltaláló bakancs valamije, feltehetően az a kis fémkarika, amelyik a cipőfűzőlyukakat fogja körbe beleakadt a fülében viselt zichereistűbe, és a hirtelen mozdulat kitépte onnan. A vérző fülű Hiller Istvánt gyorsan fölsegítették a körülötte álló bajtársias punkok, és ő mit sem törődve súlyos sérülésével, megállíthatatlanul pogózott tovább. "Ami fölösleges, ami értelmetlen, arra nem kell figyelmet fordítani" – kiáltotta egy szép terpeszugrás közben a véres jelenettől megriadt fiatalok felé.

A félórás koncert után zihálva vetette oda a marmonkannáját őrző, csíkos térdzoknit, lakkbőr miniszoknyát és valószínűtlenül nagy mennyiségű száj-, orr és szemöldökpiercinget viselő lánynak: "Gizike, írja föl, hogy hétfőn ne felejtsünk el valami rendes összeget allokálni a PANKK-programból erre nagyszerű zenekarra!" És boldogan rágyújtott egy Symphoniára a kampányból visszamaradt Hiller haver öngyújtóval.