Csáp Géza

Madafaka egy jó skafesztivál kedvéért még Szombathelyig is elmegy, pláne ha az egyik zenekar viszi kocsival. Az alábbi beszámolóban több állat is szerepel, a főszereplő megpróbál féltékennyé tenni egy udvariatlan lányt, majd elcsodálkozik a vasárnap hajnali autópálya egy érthetetlen látványosságán.

Az előző hétvégén furcsamód nem voltam sehol. Mondjuk az indokom teljesen érthetővé teszi a dolgot, hisz elkezdtem megreformálni a cracatau.hu-t, és ez gyakorlatilag minden energiámat felemésztette. Most végiggondolva, ez ilyetén formában nem is igaz, mert azért egy lakásavató buliba szombaton csak befigyeltem, dehát a Csáp Géza nem arra való, hogy ilyenek kikerüljenek. Pedig volt ám múlt héten Auróra a Vörös Yukban, meg - mint utóbb kiderült - Karabély a Bem moziban, szóval lett volna miről írni akkor is.

Hiányoztam, mi? Na hiánypótlás gyanánt álljék itten egy szombati szombathelyi eseményösszefoglaló.

Amikor 1984-ben a Judas kijött ezzel a lemezzel, tulajdonképpen már a csúcson voltak, hiszen sorban a 10. anyagukkal zúzhatták le a gyanútlan zenehallgatók agyát, és milyen jól tették. Nem sok olyan zenekart tudok felsorolni, amelyik ennyi anyag után is képes volt megújulni, valami olyat adni a rajongóknak, hogy a fejük leszakadjon a helyéről, amikor meghallgatják - a Judas Priest pontosan ilyen zenekar.

Az első pár album lassabb, megfontoltabb tempója után fokozatosan jöttek a keményebb, hevimetálosabb témák, közben megszületett a valószínűleg "minden idők legtöbbször feldolgozott száma" címre büszkén pályázó Breaking the Law is, de nekem 14 éves fejjel akkor is a Freewheel Burning volt, ami betette a kaput.

Mint kiderült, alternatív toplistákért jó helyre mentünk a Kálvin téri aluljáróba, mert az ott népszerű könyvek – az első helyezettől eltekintve – jócskán különböznek a nagy átlagtól, így ott élesben figyelhettük meg a kis számok törvényének működését. De, ha a Kálvin tér megfelelő volt – volt benne angol irodalom, magyar underground, ezotéria, sci-fi, és pop-filozófia – a Ménesi úti Szkítia könyvesbolt valóságos paradicsom a kis számok törvényeit kutatóknak. Itt aztán nem lesz Moldova: Kádár, meg ideológiailag ingoványos, meg máshogy is problematikus izék. Ez egy Demokrata-közeli nemzeti könyvesbolt, egy szakkönyvbolt. Témái: őstörténet, magyarság, hazafiasság, ilyenek. A Szkítia egyszerre könyvesbolthálózat – Budapesten három bolttal – és franchise – vidéken még jó pár bolttal.

Jézus az egyik legjobb brand, a Mel Gibson Passiója vagy Dan Brown könyve is erre játszik rá: az embereknek szükségük van arra, hogy elmagyarázzák számukra, ki volt Jézus. A hamburgerektől elhízott Jézus 2.0 egy szexgép, aki medencetisztításból él. A torinói leplen található vérfoltból klónozzák, vagyis ő Jézus egyenes ági leszármazottja.

Jimmy kisebb csodákat hajt végre, lassan maga is elhiszi, hogy ő a Megfeszített. Elhatározzák, hogy hosszú tréningen készítik fel a saját házi-Jézusukat a szereplésre, mert jó lesz Bush választási kampányához, és ha már kéznél van, akkor közvetíthetne a Palesztin-Izrael ellentétben is. A regény Jimmy identitásválságára koncentrál, hogyan éli át a hírt, miképpen tudja feldolgozni, és mi által válhat ő Jézus Krisztussá.

Köztudott dolog, hogy az irodalmi Nobel-díjat nem az kap, aki az elmúlt években a legjobb regényt írta, hanem az, aki irodalmi munkássága által szerzett tekintélyét nemes cél érdekében használja, úgy, hogy az még Stockholmból is jól látszik. A török író, Orhan Pamuk évek óta dolgozik az elismerésért, most be is jött neki, Harold Pinter után, idén ő kapta az 1,1 millió eurós elismerést.

A Mars Volta egy érdekes nevű zenekar, és először akkor tűnt fel nekem, amikor kijött a második albumuk, a Frances the Mute, és mindenhol belebotlottam ebbe a furcsa borítóba. Bármennyire is érdekelt, nem jutottam ennél beljebb, és meg is feledkeztem róluk, egészen mostanáig. Most itt van a harmadik lemezük, az Amputechture, szintén nem egy mindennapi borítóval. A Mars Volta olyan együttes, ami körül állandóan meghal valaki heroinban, és ez a zenéjükön is érződik. Az Omar Rodrigez-Lopez és Cedric Bixler-Zavala kreatív párosa köré szerveződő amerikai zenekar minden eddigi albumán vendégszerepelt a Red Hot Chili gitárosa, John Frusciante, és ez most sincs másként.

Ma reggel meghaltam. Valahogy elhagyott az erőm… – drMáriás így morog a mikforofonba a Millenáris/Jövő Háza Fogadó emeleti fekete előadótermében szerda este, az Őszi Fesztivál turbó-könyvbemutatóján, melyen az ő könyvét, az Egy halott naplóját mutatják be, ővele a főszerepben. Ráadásul tényleg ő a legjobb, az ő pszichotikus morgása viszi az estét, a háta mögött nagy vásznon állóképek nem peregnek, mondjuk cammognak, a színpad két oldalán plazmaTV-k sorakoznak, képernyejüken mozgókép-részletek futnak. 2001 Űrodüsszeia, Immortel, és más könnyen felismerhető, kultikus darabok, illetve nehezebben felismerhetőek is. Vannak szereplők is, azok azonban direkt vagy nem direkt, de fahangúan, bénácskán mondogatják a szövegeiket, ez is csak kiemeli a doktor szuggesztív jelenlétét. Lehajtott fejjel bandukol, mikrofonnal a kezében morog, el-elakad, mintha most írná a szöveget, akárcsak Krasznahorkai, amikor felolvas, a hatás, mint L.V. Trier Európájában, amikor kezdetnek hosszan hipnotizálja a nézőt a futó sínpárral – ledobjuk láncainkat, felszabadulunk, bármi megeshet, rohanunk bele egy kegyetlen játékba. Na de kábé ennyi – ígéret marad.

Ez az a lemez ami kerek egy hónapig lapult a hátizsákomban, anélkül, hogy lejátszót látott volna belülről. Néha véletlenül észrevettem a CD-tok sarkát, ahogy hisztis-szomorúan integet az oldalzsebből kifele; olyankor elkapott a lelkifurdalás, elhatároztam, hogy na most, aztán csak annyit értem el vele, hogy egészen mostanáig ottfelejtettem az íróasztalomon szegényt.

Régóta mondogatom, hogy a cenzúra milyen hasznos dolog, nálunk is újra be kéne vezetni, a kiadók és a szerzők is imádnák. Rusdie-nak is bejött. És ki ismerné ma Rajaa Al-Sanea nevét, ha a szaúdi cenzúra nem tiltotta volna be Rijadi lányok című könyvét. A hölgy épp Amerikában dolgozik nyári munkán egy fogászatban, így őt nem fenyegeti közvetlen veszély, de Rijadban bírósági eljárás folyik ellene a hagyományok megsértéséért, a szaúdi nők negatív beállításáért, és azért, mert állítólag „szexista vaddisznóként” ír le minden szaúdi férfit.

Az utóbbiban nyilván van igazság, hisz a regényt állítólag a Szex és New York ihlette, és ha jól emlékszem, az amerikai férfiak is szexista vaddisznók. Szóval a világirodalmilag is biztosan nagyon jelentős lányregény négy gazdag rijadi lányról szól, akik szarnak a fátyolra, pasiznak, dumálnak és olyasmiket csinálnak, mint a Szex és New Yorkban.

Ezzel sokan jó sokat szarakodhattak, de megérte, tényleg: