Köztudott dolog, hogy az irodalmi Nobel-díjat nem az kap, aki az elmúlt években a legjobb regényt írta, hanem az, aki irodalmi munkássága által szerzett tekintélyét nemes cél érdekében használja, úgy, hogy az még Stockholmból is jól látszik. A török író, Orhan Pamuk évek óta dolgozik az elismerésért, most be is jött neki, Harold Pinter után, idén ő kapta az 1,1 millió eurós elismerést. Nem szabad rosszat gondolni arról, aki tudatosan hajt a Nobel-díjra, ez rengeteg pénzt jelent – olyan ez, mint egy örökös akadémiai tagság, vagy nem is tudom micsoda, mindenesetre életre szóló függetlenség.
Nagyjából egy időben tette közzé a nemzetközi PEN-klub azt a kutatási eredményt, miszerint világszerte 719 szerzőt üldöznek, ebből idén 19-et meggyilkoltak, 200-at letartóztattak, másik kétszáz ellen bírósági eljárás folyik. A két legbűnösebb Kína és Törökország. Az EU-tagságban reménykedő Törökországban ötven szerző ellen folyik büntetőjogi eljárás, köztük a most Nobel-díjat kapott Pamuk ellen is, aki munkásságában a nyugat és kelet közt beszorult Törökország identitászavarával foglalkozik, nyilatkozataiban pedig kiáll amellett, hogy a török államnak végre be kellene ismernie az örmény népirtás tényét.
Pamuktól magyarul három könyv olvasható az Ulpius-Ház jóvoltából: a Fehér Kastély, az Új élet, és a Hó.
