Jézus az egyik legjobb brand, a Mel Gibson Passiója vagy Dan Brown könyve is erre játszik rá: az embereknek szükségük van arra, hogy elmagyarázzák számukra, ki volt Jézus. A hamburgerektől elhízott Jézus 2.0 egy szexgép, aki medencetisztításból él. A torinói leplen található vérfoltból klónozzák, vagyis ő Jézus egyenes ági leszármazottja.

Jimmy kisebb csodákat hajt végre, lassan maga is elhiszi, hogy ő a Megfeszített. Elhatározzák, hogy hosszú tréningen készítik fel a saját házi-Jézusukat a szereplésre, mert jó lesz Bush választási kampányához, és ha már kéznél van, akkor közvetíthetne a Palesztin-Izrael ellentétben is. A regény Jimmy identitásválságára koncentrál, hogyan éli át a hírt, miképpen tudja feldolgozni, és mi által válhat ő Jézus Krisztussá.

Hiába tűnik egy pillanatra jó alapötletnek, nem működik a sztori, ugyanis folyamatosan átszövi az eseményeket a napi aktuálpolitika, ami végső soron a szöveg meszidzse. A szemét Bush, ki más?, mindent megtesz, hogy hatalmon maradjon, még Istent is gyártat. Az olvasás során csak néhol találkozni tudományosnak tűnő fejtegetésekkel, sokkal inkább egy béna összeesküvés-elmélet hajtja. A legszomorúbb, hogy ponyvaregényhez méltatlanul folyamatosan politika-, társadalom- és médiakritikával találkozhatunk, ami ugyanúgy a történet hitelesítésére szolgál, mint a szerző megjegyzése a könyv végén. Végig eldönthetetlen, mennyire veszi komolyan magát a könyv. Sajnos, komoly könyv ez, még ha a benne leírtakon csak mosolyogni lehet.

A mű vége Mel Gibson rémálma: Jimmy felvállalva Jézus szerepét, elindul a Keresztúton, végigjárja a Passiót (ld. a vonatkozó filmet), de mindezt a média hatására. Ugyanis a helyi Vidám vasárnap lelkésze szerződést irat vele alá, amiben vállalja a kereszthalált, ha az internetes szavazáson a nézők úgy döntenek. A nép nem Barabás és Jézus között választ, hanem a véres-popcornos szórakozás és az esti sorozat között.