Dick ebben a novellaválogatásban szépen belakja képzeletbeli univerzumát, melyben prekogok, pszík és normok közt dúl a társadalmi feszültség, az emberiség a Naprendszert gyarmatosította, és épp külsőbb világok felé tör. A karakterek még mindig azok az elidegenedett, halványan kafkai, de inkább skizofrén figurák. Újdonság, hogy ezúttal a válogatásba néhány humorosabb darab is bekerült, noha a mester nem erről az oldaláról híres. Vicces pl, ahogy jövőbeli űrutazók nagy magabiztossággal indulnak az ötvenes évek Kaliforniájába vörös parókával, és méteres álszakállal, hogy ne keltsenek feltűnést. De az érezhetően szakmányban, folyóiratoknak írott tömegtermés – melyek stilizáltak, elnagyoltak, sebtiben megfogalmazottak, és a kor sci-fi képregény-gondolkodásmódjának megfelelően adottnak veszik az időutazást, a fénysebességgel való utazást, és a többi ős közhelyet - mellé bekerül egy pár őszintébb, valódi önéletrajzi ihletésű darab, ezek ugyan irodalmilag nem túl épkézláb darabok, de aki követi a Dick életművet, az újabb és újabb tippeket szerezhet pszichikai kondíciójának pontosabb mibenléte felől.

Philip K. Dick: Már megint a felfedezők
Fordították: sokan
Agave Könyvek, Budapest, 2006
2480 Ft