Csáp Géza

Magyarországon szépen izmosodik a japáni mánia, amire Csáp Géza is vevő volt, hajlandóak voltunk mindenféle gésás, szamurájos közhelyeket is elnézni, mert valahogy folyvást úgy éreztük, hogy valami titok felé haladunk, egy nagy romantikus fogalmi káosz mélyére, és biztosak…

Lassan a történészek maradi társadalmát is elérte a tények és a kizárólagos igazságok iránti jellegzetes posztmodern gyanakvás, utat nyitva az eleddig történelmietlennek és komolytalannak tartott alternatív, spekulatív, más néven non-faktuális történetírásnak. Ha képesek…

Ez igen, ez egy korrekt sci-fi borító, halványan misztikus, mégis realista az előtérben surranó mopeddel. Továbbá benne van a szokásos arányok megkeverése, ami minden sci-fi hatásmechanizmusának fontos része, a nő, arca alapján behatárolhatatlan rasszhoz tartozik – a kék…

Vajon mi értelme van egy szamuráj nyuszinak, pláne hogy a nagy lafka fülei a feje tetejére vannak kötve, idétlen csokorba, mint valami idegesítő felső tagozatos csajnak? A legfurább, hogy, ha jól emlékszem, 1986-ban, hatodikos koromban is pont ugyanezen gondolkodtam. Azóta sem jöttem…

Ha valaki lovakról akar könyvet írni, két kézenfekvő megközelítési mód kínálkozik számára: vagy érzelmes, kislánykönnyekre hajtó összefoglalót ír az ember leghűségesebb bajtársáról, a nemes lelkű lóról, vagy végigtekint a történelmen, és elmagyarázza, milyen…

Beismerem, kicsit el voltam telve magamtól, amikor ezt a könyvet kiválasztottam, iszonyú jó fejnek éreztem magam, hogy én olyan könyveket olvasok el, amit másnak eszébe se jutna, ami másnak fel se tűnne. És persze megtalálom a kulcsot hozzá, szétfeszítem, mint egy kagylót, és…

A krimiirodalom időnként kitermel magából egy-egy egy "formabontónak", "forradalmian újszerűnek" meg hasonló hangzatos jelzőkkel illetett tehetséget, gondoljunk csak James Ellroy-ra vagy Elmore Leonardra - megkapták a címkét mindketten. Ellroy szarik rá, mint…

Nehéz dolga van a recenzensnek, amikor egy vaskos könyv kerül elé, ami még ráadásul jónak is tűnik. Clézio Körforgása már az első oldalakon megtorpedózza a „gyorsan végiglapozom” verziót, és rövidesen elkezdi beosztani az ember napjait, hiszen legfőbb témája az idő…

Hülye egy meghatározás ez, mi sem tudtunk volna ennél szarabbat kitalálni, de megtetszett. Alastair Reynolds neve itthon legfeljebb az igazán hardcore sci-fi fanatikusoknak hangzik ismerősen, nem fordították le magyarra, és hevenyészett körkérdésem eredményeképpen nem is igen…

Manapság Angliában már osztanak olyan díjat is, hogy „Az év strandkönyve”; első ránézésre a „Meztelen Fürdőzés” pont beférne ebben a kategóriába, de szerintem a strandon nem jó hosszú könyvet olvasni, mert az embernek nem jut ideje a fürdésre, és az sem…