A krimiirodalom időnként kitermel magából egy-egy egy "formabontónak", "forradalmian újszerűnek" meg hasonló hangzatos jelzőkkel illetett tehetséget, gondoljunk csak James Ellroy-ra vagy Elmore Leonardra - megkapták a címkét mindketten. Ellroy szarik rá, mint mondta, ő írni szeret, nem ilyen hülyeségekkel foglalkozni, és valahogy így van vele a nálunk kevésbé ismert Don Winslow is, aki szerintünk az egyik legkúlabb könyvet bírta kiírni magából még '99 tájékán.

Ez itt, kérem szépen, az egyik paperback kiadás címlapja, a keménytáblás jobban néz ki, de nem találtam róla képet. Winslow ebben a könyvben egy alapjában véve banális kis történetet boncolgat, adva van egy kisstílű lúzer, akinek az életben semmi nem jött össze, és egy nagymenő kábszerkirály, akinek meg minden. A lúzert a sitten megkeresi az FBI, hogy vállalja be a menő csávó megszemélyesítését, mert az közben feldobta a talpát, és nekik szükségük van az élő faszira egy túszcserés mókához.

Persze a műfaj szabályai szerint semmi sem az, mint aminek a már 13. oldalon elővezetett alapkonfliktus szerint látszik, átverés és még átverés, jócsaj gyerekkel, nagyon gonoszember és idióta FBI-ügynökök váltogatják egymást szépen sorban a színen, és az ember azon veszi észre magát, hogy hajnal három van, és miközben a tévében Maya Gold és barátnői ugrálnak levett hanggal, ő még mindig Bobby Z életét és halálát olvassa és hangosan röhögve jegyzeteli ki a legjobb dumákat.

A könyv legnagyobb erénye az a laza kúl szöveg, ami 7 év után is tökéletesen megállja a helyét, pedig a nyelv ugye fejlődik, (a szleng nemkülönben) és előfordul, hogy kínosan feszenünk a kopottasan hangzó beszólások hallatán - na ezt a Bobby Z olvasása közben egyszer sem tapasztaltam, sem 1999-ben, sem tegnap hajnalban. A könyvet egyébként megfilmesítették, Laurence Fishburne mellett Paul Walker és Olivia Wilde is játszik majd a feltehetően télen moziba kerülő alkotásban.

Beszerezhető mondjuk az alibris.com oldalról, úgy 12 dollár szállítással együtt.