Lassan a történészek maradi társadalmát is elérte a tények és a kizárólagos igazságok iránti jellegzetes posztmodern gyanakvás, utat nyitva az eleddig történelmietlennek és komolytalannak tartott alternatív, spekulatív, más néven non-faktuális történetírásnak. Ha képesek vagyunk felfüggeszteni a történelmi szükségszerűség üllő-nehézségű doktrínáját, és a pillangó-effektus léha univerzalizmusától sem hagyjuk magunkat elcsábítani, akkor készen állunk arra, hogy befogadjunk, vagy akár magunk is generáljunk olyan esszéket, melyek a Mi lett volna, ha …? című könyvben szerepelnek.

Maga a gondolat persze nem nagy újdonság. A közgondolkodásban régóta kialakultak a non-faktuális történelmi fantázia közhelyei, az általános iskolában például biztos mindenki gondol olyasmit, hogy milyen jól jött volna egy-két tank Mohácsnál. A könyv eredeti, angol kiadásának a borítóján is a nácizmus győzelmének rémálmát ábrázoló kép szerepel, mely noha trükk-felvétel, annyira ismerős, mintha már ezerszer láttuk volna: szkafanderes űrhajós horogkeresztes zászlóval a holdon.

Ha elég figyelmesen nézték, mostanra biztosan rájöttek, hogy a magyar borító sem faktuálisan megtörtént történelmi eseményt ábrázol. Ha még nem jöttek rá, csak tovább kell nézni. Ha még mindig nem, akkor az már kínos.

A Mi lett volna ha…? 12 esszét foglal magába, melyeket tekintélyes történészek írtak kedvenc témáikat kisiklatva, azzal hogy egy kulcsfontosságú tényt megváltoztatnak. A spanyol armada nem pusztul el egy tengeri viharban, Ferenc Ferdinánd túléli a szarajevói merényletet, Lenin nem éli túl a 17-es merényletet, Sztálin elmenekül Moszkvából 1941-ben, egészen odáig, hogy Floridában nem számolják újra a szavazatokat 2001-ben.

Az ilyen esszék megírásához a történelmi érzéken kívül persze élénk fantázia, és némi írói véna sem árt. Antonia Fraser - aki arról ír, mi történt volna, ha az 1605-ös „puskaporos összeesküvésnek” nevezett katolikus merénylet sikeresen felrobbantja az angol parlamantet - például szépíróként is neves, így az ő esszéje az egyik legélvezetesebb. Van, aki úgy ír, mintha faktuális történelmi esszét írna, és hiteles nyelven adja elő a meg nem történt tényeket, ha nem figyelünk eléggé, el is hisszük, van, aki tárgyilagosan elmondja mi történt, valójában, és csak ahhoz képest engedi szabadjára a fantáziáját. Az Al Gore elnöksége alatt megtörtént 9-11 válságos pillanatait stílszerűen egy telefonos konferenciabeszélgetést hallva ismerjük meg, melyben Al Gore lekurvázza Hillary Clintont, és elrendeli a világtörténelem első környezettudatos háborúját, melyet lehetőleg éleslőszer bevetése nélkül kell megvívni Afganisztánban. A legjobb megoldás talán mégis Andrew Roberts – a kötet szerkesztője – tollából származik, aki a valóság és a fantázia szerepét cseréli meg, és hosszan ír, arról, mi lett volna, ha Lenint nem lövi le egy Lev Harvejevics Oswalt nevű merénylő, amikor 1917 áprilisában hazatér Oroszországba. Hát elég durva lett volna: Egész Oroszország torkán lenyomta volna a Marxizmust, sőt még Közép-Európában is kommunisztikus, diktatórikus bábállamokat létesített volna, talán még a Távol-Keletet is megfertőzi.

Mi lett volna, ha ...?
Fordította: Bart István
Corvina, Budapest, 2006
3200 Ft