Csáp Géza

Mit keres egy magyar költő Las Vegasban? Felolvasóest, Könyvbemutató? Félkarú rabló? Nem. Pókervilágbajnokságra utazott ki Varró Dániel, aki nyolcezer valahány versenyzővel méri össze az erejét, és igazából nem gondolkodik az első helyen, csak annak örül, hogy találkozhat a pókervilág nagy öregjeivel, lefényképezheti magát társasásgukban, és egyáltalán elnyeli őt a nemzetközi pókervilág. Első beszámolóját elolvashatják itt.

Titokban mindig is tudtuk, hogy Cseh Tamás indián. Magyar indián, bármit is jelentsen ez. A magam részéről ugyan ezt a fajta csillagfényes-vérivós természetimádatot sose bírtam összeegyeztetni a hetvenes évek kilátástalan városi elidegenedésével – ahová Cseh Tamás számított akkoriban, de most kibújt a szög a zsákból. A hetvenes éveknek rég vége, és Cseh Tamás most már főállásban indián, sőt indián apa. Csillagokkal táncoló Kojot című észak-amerikai indián mesegyűjteményét fia indiános festményei díszítik. A könyvet ma délután 4-kor mutatják be Pulán, a Bárkakertben, talán még van egy vonat addig, talán nem.

Most összeolvasom: Tűzmadár, Fények az éjszakában, A Szerelem mágusai, Kanyargó utak, Vagyok, aki vagyok – mi ez?  Talán az MHV (emlékszik még valaki erre: Menyhárt-Homonyik-Vikidál?) ki nem adott lemezeinek címe? Vagy kiszivárgott az újra összeálló Edda revival-lemezének tracklistája? Nem és nem. Ez a héten megjelent verseskötetek címei összeolvasva. És még csodálkoznak azon, hogy a fiatalok ma már nem olvasnak verseket? Amikor ott van nekik az Edda?

Hogyan kell teljesen megzavarni az olvasót, és két befordulásos csel után egy köténnyel a lába közt megalázóan kapura rúgni? Hát valahogy úgy, mint Földes Györgyi, aki első cselként azt a címet adta könyvének – melyben 2002-ben megvédett disszertációját adja közre – hogy „Hadüzenet minden impresszionizmusnak”. A nyári délután lassú tempóban háton úszó olvasó álmosan a festészet felé tekint, de nem hozzák őt izgalomba az impresszionisták, még akkor se, ha alázni fogják őket. És amikor elolvassa az alcímet - A Vasárnapi Kör és az 1910-es évek magyar avantgárdjának impresszionizmusellenessége - akkor tényleg lustán el is indul fejben a huszadik század elejének magyar festői irányába, de az a szoba szinte üres. Közben meg már bent is van a kötény, mert a látszat ellenére ez a könyv nem a magyar avantgárdról szól, és nem is a festészetről. Jó-jó, az elején van egy kis művészetfilozófia, hogy ne legyen olyan feltűnő, de valójában ez itt IRODALOMTÖRTÉNET!

A Muse-zal kapcsolatban a zenei szaksajtó általában el szokott helyezni egy lekicsinylő oldalvágást, amiben valahogy szerepel a Radiohead neve, de ilyesmit most nem lehet olyan könnyen elsütni a zenekar legújabb, negyedik stúdiólemezére, úgy tűnik, a srácok mostanában inkább klasszikus hard rockot, sok Pink Floydot, kis Depeche Mode-ot és, igen, régi U2-t hallgattak, legyen ezt bármilyen furcsa is így leírni (ja, meg valami latint, ezt vajon miért tették?).

Könyvet írt Karel Gott excsaja, Miloš Forman későbbi felesége, aki a magyar kiadás bemutatójára Magyarországra látogatott. Ezt megünneplendő olvassák el a Velvet interjúját az írónővel, itt!

A munkahelyi humorról semmi más nem jut eszünkbe, mint fénymásolt jópofizások a falra vagy az irattartó oldalára celluxozva (egyik sarok szigorúan lóg), olyasmik, mint "1. A főnöknek mindig igaza van. 2. Ha a főnöknek esetleg mégse lenne igaza...", meg hogy "Az a probléma, ami nem oldódik meg 30 nap alatt, az nem érdemli meg, hogy foglalkozzanak vele" stb. Ez a könyv is hasonló, csak jóval terjedelmesebb, például ilyenek vannak benne:

Az Index is beszámolt az EFOTT-cikkében az utóbbi napok minimálbotrányáról, hogy a Kispál és a Borz nem adott a fesztiválon ráadást, pedig ők voltak a főzenekar, sokan csak miattuk mentek ésatöbbi. Több levélíró próbálta is mentegetni őket, hogy az előttük játszó Raul Paz csúszott egy órát, rossz volt a hangosítás, illetve hogy biztos már késő volt és nem játszhattak tovább. Nyilván nem is érne ez az egész annyit, hogy posztoljunk róla, ráadásul betegyünk egy képet, amiről kiderül, hogy Lovasi valójában lézerszemű (-orrú) transzformer, ha nem kértek volna nyilvánosan bocsánatot.

Mindig öröm, ha a zsáner átlépi saját korlátait. Annak, aki 10 évig Karel Gott szeretője volt, ma meg Milos Forman felesége, nagyon kellett volna igyekeznie, hogy ne írja meg híres emberektől hemzsegő önéletrajzát. Martina Formanová nem ellenkezett, megírta, és erőfeszítés nélkül lépte át a ’híres ember felesége megírja a pikáns sikerkönyvet’ bornírt műfajának korlátain. Ha nem is fog irodalmi díjakat kapni, az nyilvánvaló, hogy tehetséges tollforgató, Az Illatos fehérneműk hajtógatója fájdalommentes, már-már izgalmas, de mindenképp olvasmányos mutatvány. Anélkül, hogy túlzottan szájba rágná, gyorsan kialakul a kezelhetetlen, őrült vidéki csibe hiteles képe, aki képtelen elképzelni az életét a lakótelepen, és szinte bármit megragadna, hogy kijusson áporodott, unalmas életéből. Így sikerült megragadnia Karel Gottot, a cseh Elvist.

A Zöld Pardonba már régóta nem járunk, mert nem vagyunk gimnazisták, azt meg pláne nem szeretjük, ha kidobók nézegetik és fogdossák a táskánk tartalmát, most is csak egy kellemes délutáni szédelgés záró állomásaként ejtettük útba, de nem bántuk meg, mert olyat láttunk, hogy tinédzserkorunk első számú szupersztárába, a Pál Utcai Fiúkba visszatért az élet.