Gyuró György meteorológus semmi jóval nem kecsegtet, a Sziget alatt is marad a "nem kifejezetten nyárias időjárás", érdemes vízhatlan sátrakkal és esőkabáttal készülni. Költözik és hülye nevet kap viszont a divathelyszín, hurrá. Hogy előre bele tudjuk magunkat élni, persze nem a divatba, hanem a sárba, itt egy kép 2003-ból:
A veszprémi vár főterén csütörtökön gyanútlan pizzázás közben figyeltünk fel egy ismerős hangra: az éppen zajló borfesztivál színpadán musicalest kezdődött, és a Jézus Krisztus Szupersztár főcimdalával nem más állt a közönség elé, mint Kalapács József, a Pokolgép legendás énekese, a tökéletes nevű metálos (akiről később egyébként megtudtuk, hogy a Madách Színház társulatának tagja). A Hard és a Kalapács nem kevésbé legendás énekese ezután előadott a Macskákból, az Evitából és az István, a királyból is. Kalapács minden dalt képes a saját képére formálni, és igazi rokkos energiával, bőrgatyában topogva, széles gesztusokkal előadni, sajnálhatja, aki nem volt ott.
Manapság Angliában már osztanak olyan díjat is, hogy „Az év strandkönyve”; első ránézésre a „Meztelen Fürdőzés” pont beférne ebben a kategóriába, de szerintem a strandon nem jó hosszú könyvet olvasni, mert az embernek nem jut ideje a fürdésre, és az sem árt, ha izgalmas, különben elalszunk, vagy inkább a szomszéd napozó szőrős hasán meditálunk, ami szintén nem jó. Carl Hiaasen könyve ezek alapján talán inkább „Az év várótermi könyve” díjra nevez, hiszen hosszú és bármennyit kell várni, biztos, elég lesz, illetve nem is túl izgi, de egy váróteremben nincs túl sok alternatíva, a fogorvosi szaklapoknál azért izgalmasabb. Vannak benne például szereplők, könnyen megismerhető figurák, akiknek határozott jellegük van, és ezekkel elég jellegzetes dolgok történnek.
A nyáron elhunyt Osztovits Levente helyére, aki 16 éven át vezette az egyik legnagyobb múltú, és legpatinásabb magyar könyvkiadót, most Barna Imre műfordítót nevezte ki Matyi Dezső, az Európát nemrégiben felvásárló Alexandra Könyvkiadó tulajdonosa. Barna Imrét a legjobb magyar műfordítók közt tartják számon, Goldoni, Pirandello és Buzatti művein túl ő fordította Umberto Eco műveit is magyarra. 1976 óta dolgozik az Európa Könyvkiadónál, így talán nem is csodálkozhatunk azon, ha Barna Imre, saját bevallása szerint nem kíván változtatni az évi kb 200 könyvet megjelentető kiadó üzletpolitikáján. A nagypéldányszámú sikerkönyvek mellett ezentúl is fontos szerepet fognak játszani a bevált, stabil szerzők műveinek kiadásai.
A japán kultúrának sok rajongója van, és ez többek közt a japán lélek mélyén bujkáló sötét és esztelen kíméletlenségnek is köszönhető, ami az európai embert annyira izgatja. Ha Japánra gondolunk nem éppen a humánum és a pragmatikus békeszeretet jut az eszünkbe, és Mo Hayder könyve sem ezt az oldalt domborítja ki. A Tokióba érkező zavarodott és túlérzékeny angol lány gyűlöli a japánokat azért, amit 1937-ben, Kína lerohanásakor tettek – gyakorlatilag lemészárolták a város lakosságát – de lassan mélyebb és konkrétabb gyanúk is formát öltenek bennünk. Grey, a lány, maga is rejt borzalmas hegeket az alhasán, de ezek okait is csak találgathatjuk. Grey tokiói kalandjait felváltva olvassuk az öreg professzor, a nankingi túlélő jegyzeteivel, és a párhuzamosok lassan elkezdenek egymás felé tartani.
1987-ben az ország egyetlen valamirevaló diszkója sem engedhette meg magának, hogy az esti programban a Here I Go Again, vagy az Is This Love ne menjen le. David Coverdale és a videoklipekben Jaguár tip. személygépkocsik tetején cigánykerekező veres bombázó (Mrs. Coverdale, született Tawny Kitaen - micsoda hülye egy név) bevonult a köztudatba, és ott is maradt. Persze a rockzene rajongóinak Coverdale munkássága jóval a nagy áttörést meghozó 1987 c. lemez előtt ismert volt, hadd ne soroljuk, legyen elég annyi, hogy Deep Purple. És 1997 után tegnap este ismét nálunk lépett fel az 55 éves énekes, és baráti társasága, azaz a Whitesnake.
Valami ilyesmivel kezdődött volna a beszámoló, melyben aztán dícsértem volna DC hangját, Aldrich virtuóz játékát, Aldridge iszonyú energikus dobolását, és a Beach-Duffy páros hibátlan vokálozását, de persze az eső beleszart ennek a közepébe is. Az index/csápgéza/tankcsapda közös kommandó úgy 3 órakor már a helyszínre ért, ahol is a pakolás utolsó fázisai zajlottak, és még nyoma sem volt az esténket később a depresszió nyomorába döntő fekete felhőknek. A cucc lecsekkolása után ("állat!" - jegyezte meg Cseresznye) a város felé vettük az irányt (a zenekart 5-re várták), e sorok szerzője a svéd olcsóbútorboltban beszerzett egy párnát, és meggyőződött az északi emberek rizzsel szembei averziójáról, mert ilyen szart régen nem evett.
Bonnie és Clyde-ot Serge Gainsbourg és Brigitte Bardot, Ronnie Biggset, a legendás vonatrablót a Sex Pistols énekelte (énekeltette) meg. Nekünk népi hősnek egy "román", az erdélyi Ambrus Attila jutott, aki amatőr közvélemény-kutatásaink szerint messze lekörözi népszerűségben a másik erdélyi akcióhőst, az életét a KGB elleni harcnak szentelő James Bondot aka Medgyessy Pétert.
A magyar szocialista autógyártás, vagy talán konkrétan az Ikarus megbocsájthatatlan mulasztása, hogy a maga idejében nem küldött felfedező kedvű mérnököket világkörüli útra, a Tátra Autógyárhoz hasonlóan, mely a két mérnököt, Hanzelkát és Zigmundot megbizta a világ körül-autózásával közvetlenül a második világháború utáni években. Pedig nálunk aztán volna hagyománya a világutazásnak, bárki tud mondani olyan neveket, mint Kőrösi Csoma Sándor, Teleki Sámuel, Vámbéry Ármin, és így tovább, pedig ezek csak a legnagyobb sztárok, a hátérben ott vannak azok a kevesek által ismert, ám annál lelkiismeretesebb és jobb tollú rendszerező elmék, akik a magyar imperializmus vaktöltényével töltött puskával a vállukon fedezték fel Afrika és Ázsia legeldugottabb bugyrait.
Az a vicces, hogy az eddig inkább interjúalanyként jeleskedő próza és drámaíró, Háy János idén gyakorlatilag egész nyáron műsort vezet, moderál. Már el is kezdte Művészetek Völgyében a Bárkakertben, ahol a (NEM)MINDENNAPI IRODALOM beszélgetéssorozat házigazdája ő, ma Kárpáti Péterrel, holnap Tolnai Ottóval beszélget, holnapután Szabó Magdával – a pulai Bárkakert részletes programja olvasható itt. De ő lesz a Sziget Fesztivál Szellemvasút című kulturális veszedelmének férfi házigazdája Sisso mellett – aki a női lesz.
