Hogyan kell teljesen megzavarni az olvasót, és két befordulásos csel után egy köténnyel a lába közt megalázóan kapura rúgni? Hát valahogy úgy, mint Földes Györgyi, aki első cselként azt a címet adta könyvének – melyben 2002-ben megvédett disszertációját adja közre – hogy „Hadüzenet minden impresszionizmusnak”. A nyári délután lassú tempóban háton úszó olvasó álmosan a festészet felé tekint, de nem hozzák őt izgalomba az impresszionisták, még akkor se, ha alázni fogják őket. És amikor elolvassa az alcímet - A Vasárnapi Kör és az 1910-es évek magyar avantgárdjának impresszionizmusellenessége - akkor tényleg lustán el is indul fejben a huszadik század elejének magyar festői irányába, de az a szoba szinte üres. Közben meg már bent is van a kötény, mert a látszat ellenére ez a könyv nem a magyar avantgárdról szól, és nem is a festészetről. Jó-jó, az elején van egy kis művészetfilozófia, hogy ne legyen olyan feltűnő, de valójában ez itt IRODALOMTÖRTÉNET!

Amúgy meg kifejezetten örülök, hogy túl vagyunk ezen az impresszionizmus-ellenességen. Magam sem csípem túlzottan az impresszionistákat és léha pamacsolásukat, úgyhogy adjunk hálát Lukács Györgynek, a nagy magyar filozófusnak, akitől a címadó idézet származik, hogy kemény szavaival nyilvánvalóvá tette az impresszionisták végromlását:

LUKÁCS GYÖRGY: AZ UTAK ELVÁLTAK
"Elváltak az utak. Hiába "érti meg" okos impresszionisták finom meggyőződés nélkülisége ennek a művészetnek sok művészi pillanatát. Ez a megértés is csak ötlet, csak szenzációkat merítés akármiből és nem következik belőle semmi átalakulás. Látják a fejükre lesújtani készülő dorongot és finom érzékekkel élvezik a lesújtó kéz hatalmas gesztusát. De ez a megértő okosság nem használ semmit, mert ez a gesztus most több a gesztusnál, mert ez a dorong - csakugyan le fog sújtani fejükre. Mert a csendet hozó művészet nekik hadüzenetet jelent és élethalálharcot. A rendnek ez a művészete el kell hogy pusztítson minden szenzáció- és hangulatanarchiát. Hadüzenet ennek a művészetnek puszta megjelenése és létezése. Hadüzenet minden impresszionizmusnak, minden szenzációnak és hangulatnak, minden rendetlenségnek és értékek tagadásának, minden világnézetnek és művészeiének, amely első szavának és utolsónak az "én" szót írja le."
Vajon melyik „ez a művészet”, amire Lukács György gondol? A helyes megfejtőnek szerzünk egy Lukács Györgyös pólót. Legalábbis megpróbáljuk.

Földes Györgyi: "Hadüzenet minden impresszionizmusnak"
Széphalom Könyvműhely, 2006, Budapest
ár nélkül