Madafaka egy jó skafesztivál kedvéért még Szombathelyig is elmegy, pláne ha az egyik zenekar viszi kocsival. Az alábbi beszámolóban több állat is szerepel, a főszereplő megpróbál féltékennyé tenni egy udvariatlan lányt, majd elcsodálkozik a vasárnap hajnali autópálya egy érthetetlen látványosságán.
Az előző hétvégén furcsamód nem voltam sehol. Mondjuk az indokom teljesen érthetővé teszi a dolgot, hisz elkezdtem megreformálni a cracatau.hu-t, és ez gyakorlatilag minden energiámat felemésztette. Most végiggondolva, ez ilyetén formában nem is igaz, mert azért egy lakásavató buliba szombaton csak befigyeltem, dehát a Csáp Géza nem arra való, hogy ilyenek kikerüljenek. Pedig volt ám múlt héten Auróra a Vörös Yukban, meg - mint utóbb kiderült - Karabély a Bem moziban, szóval lett volna miről írni akkor is.
Hiányoztam, mi? Na hiánypótlás gyanánt álljék itten egy szombati szombathelyi eseményösszefoglaló.



Jézus az egyik legjobb brand, a Mel Gibson Passiója vagy Dan Brown könyve is erre játszik rá: az embereknek szükségük van arra, hogy elmagyarázzák számukra, ki volt Jézus. A hamburgerektől elhízott Jézus 2.0 egy szexgép, aki medencetisztításból él. A torinói leplen található vérfoltból klónozzák, vagyis ő Jézus egyenes ági leszármazottja.
Köztudott dolog, hogy az irodalmi Nobel-díjat nem az kap, aki az elmúlt években a legjobb regényt írta, hanem az, aki irodalmi munkássága által szerzett tekintélyét nemes cél érdekében használja, úgy, hogy az még Stockholmból is jól látszik. A török író, Orhan Pamuk évek óta dolgozik az elismerésért, most be is jött neki, Harold Pinter után, idén ő kapta az 1,1 millió eurós elismerést.
Ma reggel meghaltam. Valahogy elhagyott az erőm… – drMáriás így morog a mikforofonba a Millenáris/Jövő Háza Fogadó emeleti fekete előadótermében szerda este, az Őszi Fesztivál turbó-könyvbemutatóján, melyen az ő könyvét, az Egy halott naplóját mutatják be, ővele a főszerepben. Ráadásul tényleg ő a legjobb, az ő pszichotikus morgása viszi az estét, a háta mögött nagy vásznon állóképek nem peregnek, mondjuk cammognak, a színpad két oldalán plazmaTV-k sorakoznak, képernyejüken mozgókép-részletek futnak. 2001 Űrodüsszeia, Immortel, és más könnyen felismerhető, kultikus darabok, illetve nehezebben felismerhetőek is. Vannak szereplők is, azok azonban direkt vagy nem direkt, de fahangúan, bénácskán mondogatják a szövegeiket, ez is csak kiemeli a doktor szuggesztív jelenlétét. Lehajtott fejjel bandukol, mikrofonnal a kezében morog, el-elakad, mintha most írná a szöveget, akárcsak Krasznahorkai, amikor felolvas, a hatás, mint L.V. Trier Európájában, amikor kezdetnek hosszan hipnotizálja a nézőt a futó sínpárral – ledobjuk láncainkat, felszabadulunk, bármi megeshet, rohanunk bele egy kegyetlen játékba. Na de kábé ennyi – ígéret marad.