Csáp Géza

"Nézz bele a Gatheringbe, de nem kell végig; elég ha annyit írsz róluk, hogy helyes lány és szépen énekel" - kaptam az ukázt tegnap. Az első tíz percet le is késtem, ahogy kell, aztán amikor odaértem, pont egy lassú, szomorkás dalra, (a Gathering összes dala lassú és szomorkás egyébként, de ez valahogy annál is inkább), tényleg arra gondoltam, hogy megvárom ezt, meg még a következőt, és lelécelek. Aztán persze maradok végig, mert a melankólia úgy szögez oda a Nagyszínpad elé, hogy még élvezem is nagyon.

A főnök azzal fogadott, hogy lekapcsoltak 28 drogost a Szigeten. Ezt megrökönyödve hallgattam. Egyszerűen nem értem, hogy a többezres tömegből hogyan sikerülhetett ennyit kiszűrni. Biztos a szag után mentek a zsernyákok. Jutkában nyitottam, majd mentem is be. Az első zenekar, amit láttam, a Beatsteaks volt Németországból. Hát ennek a kis csapatnak az énekese egy oltári nagy bohóc. Jól meg is mosolyogtatott. Csak ezért maradtam. Aztán idővel elkezdtem unni, úgyhogy mászkáltam, emberekre lőttem, egyszóval jól éreztem magam.

Kemény rekonstrukció visszafejteni a tegnapot a hilltopban eszméléstől a présház ruszkoid pszichoterrorján át egészen délutánig, amikor a Nefogazz!-koncert előtti utolsó emlékem szerint egészen új megközelítésből próbáltam felkészülni a magyar metálpop fenegyerekeire. Próbáltam megfejteni hogyan képezték le az ifjúkor traumáit a sommás dalszövegekben, egy paksaméta a4-es lapot jegyzeteltem tele a szövegkönyv kivonataival, kritikai megjegyzésekkel és világirodalmi összehasonlításokkal, aztán megjött Laci, és hagytuk az egészet a fenébe, beálltunk a közepére, és petőfisen bólogatva tettünk olyan megállapításokat, hogy például a Nefogazz! továbbra is magasan veri öltözködésben a teljes zeneipart.

A vizespóló-verseny katolikus kóristalányok délutáni zsúrja csupán, az igazi, szemérmetlenül kibuggyanó erotika a Natacha Atlas- koncert, mert ugye a szalontánc vagy a dzsesszbalett már a múlté, most már minden gimnazista lány, kismama és pr-asszisztensnő hastánc-tanfolyamra jár, és a vizsgaanyagot persze hol máshol mutatnák be, mint a világzenei színpad előtt.

Tangavonalig húzott szoknyák, áttetsző kendővel takargatott bikini-felsők meg nagy amplitúdójú seggriszálás, ami még akkor is elviselhetővé tenné a koncertet, ha odafent, a színpadon Hoszni Mubarak énekelné egyiptomi nép- és műdalokat.

Már hónapokkal a Sziget előtt azt mondogattam félve, hogy a Leningrad lesz az egy hét együttlét legkiemelkedőbb pillanata, most már belátom, igazam volt.

Íme az utolsó ajánló Barcs Mikitől, a legviccesebb szintagmával, amit az Animáról valaha leírtak:

Utolsó felvonásához érkezett az egyhetes hajógyári kábulat, és még ilyenkor is előfordulhat, hogy lehúzzák az embert. Miklóssal az történt ugyanis, hogy a tavalyinál jóval gyengébb minőségű anyagból készült hetijegy egy koncerten leszakadt a kezéről. (Hallottunk olyat is, akiről külső fizikai interakció nélkül, magától leesett.) Amire a Sziget válasza az volt, amit rá is írtak, hogy a "sérült karszalag érvénytelen":

Kezdődött a Sziget. Én meg megnézegettem, hogy milyen programok lesznek, és láttam, hogy két napon ott a helyem, és plusz egy hétvége biztos be fog esni. Az, ugye, három nap – kis számolás és lamentálás után úgy döntöttem beruházok egy hetijegyre. Kicsit drágább így, de esetleg kinézhetek még máskor is. A nagyjával meg is volnánk mára, már csak egy nap van hátra… és mit ad isten? Hát, Exploited koncerten leszakad a karszalagom. Hiába, no, nem bírja a szalontáncot. Akkor ezt valahogy pótolni kell, mondok.

A legfontosabb, hogy a Leningrad nevű szentpétervári zenekarnak semmi köze a Leningrad Cowboys-hoz. A zenekar ars poeticája az, hogy kizárólag az élet szép dolgairól énekelnek, mint amilyen a vodka és a nők, és teszik mindezt az orosz káromkodós vulgáris szlengben, aminek mat a neve. Szergej Snurov énekessel beszélgettünk a koncert után, aki a zenélés mellett műkincshamisítással és egyéb más divatos dolgokkal foglalkozik. 

Ne kérdezd, hogy miért Leningrad a nevünk, miért káromkodunk, és hogy melyik évben alakult a zenekar.

Egyiket sem akartam, de az érdekel, hogy a köztudottan leningradfób moszkvai főpolgármester, Luskov még mindig bojkottálja-e a moszkvai koncertjeiteket?

Erről se kérdezz.

Van az orosz, a magyar, az amerikai, a francia és az angol, és felrepülnek az égbe – ez az alapgondolata a Theater Titanick utcaszínház előadásának, melyben a közönség száguldó gépezetek elől menekül, a végén pedig égbe emelkedik egy tüzet szóró mókuskerekes nő.

Ha nem menne a lejátszó, akkor itt van Quicktime formátumban.

„Nem igaz, hogy az utolsó napra már nem lehet jegyet kapni” – cáfolta a városban terjedő hírt a Sziget sajtósa. Vető Viktória tudomása szerint a hír a Petőfi rádióban hangzott el, és ennek nyomán sokan érdeklődtek, hogy valóban felesleges-e próbálkozni a pénztáraknál.

A valóság azonban az, hogy a maximálisan eladható 65 ezer jegyből eddig 32 ezer kelt el heti- és napijegy formájában. Tehát még 33 ezer embernek van lehetősége arra, hogy csápoljon a mai Iggy Pop koncerten, majd szeleteljen a Prodigyn.

Ráadásul még csak nem is a Petőfi Rádió terjesztette az álhírt. A hírt leadó munkatárs Csáp Gézának elárulta, hogy eredeti tudósításukban csak annyit állítottak, hogy a Szigeten elterjedt pletykák szerint elfogytak a jegyek, betelt a sziget, de ez nem igaz. Reméljük semmit sem értettünk félre.