Csáp Géza

Fél óra kóválygás után megtörök: mégse megyek haza pihengélni, inkább lefertőtlenítem Iggyt Morbid Angellel; még valami, amiért hálásak lehetünk a Szigetnek. A Morbid Angel a death metal Slayere; a ’90-es években körülbelül háromszor olyan gyorsan játszottak, mint az Obituary, és a fénysebességű tekerés mellett csodálatosan sötét hangulatú lemezeket csináltak.

David Vincent bőgős-énekes a Beate Uhse katalógusából öltözködik, rövidujjú fekete latexfölső van rajta, bár ez a veres pentagramos verzió újdonság lehet.

Szar dolog lehet Iggy Pop gitárosaként Vernon Reid után ugyanarra a színpadra lépni. Iggy Pophoz fűződő viszonyomról annyit, hogy sokan dicsérték a legutóbbi Sziget után, én pedig megelőlegezett bizalomból vettem egy Iggy Pop best ofot (Nude & Rude), amit a legnagyobb elszántsággal is másfélszer bírtam végighallgatni. De Iggy igazi koncertzenész, bátorítom magam, és ez be is jön, a közönséggel együtt. Hihetetlenül sokan lesznek, a Borhogyishíjják standig ér a tömeg. Végülis nem vész a Stooges, de az az igazság, hogy Living Colour után elég hervasztó. Iggy persze egy világcsoda. Nem véletlenül megy nála közhelyszámba az energiabomba kifejezés, az első másodperctől pörög, ő a drogozás megöl-elmélet gyenge pontja, Keith Richards-szal együtt. A nadrágja elég szűk, meg elég csípő, a negyedik számra már vagy öt centit kiáll a segge. Vajon hord alsógatyát? Hamarosan kiderül.

Pár hónappal ezelőtt szaporán anyáztam, hogy lehet egy ilyen rocklegendát, mint a Living Colour, az A38-ra vinni, hogy reménytelen legyen rá jegyet szerezni hetekkel előre. Azt hittem, örökre bebuktam, és ezt most úgy vettem, mint kárpótlást az elmulasztott soproni Cultért.

Spóroltam a Szigettel, csak négy nap mentem ki, nehogy az legyen, mint tavaly, hogy az utolsó nap végkimerültség miatt legyintsek rá olyasmire, amire hónapok óta készülök. A végső órákban, vagyis hétfő délután már elkezdődött a jól ismert, beteljesülés előtti konzumpara, ami minden jelentős vásárlás megvalósulásakor beköszön, oké, hogy végre itt a pénz az autóra, vagy bármi másra, de lehet, hogy mégis hülyeséget csinálok?

Széles körben elterjedt legenda szerint egyszer valaki látott egy kedves in-kálost, de aztán kijózanodott. Ez azonban csak legenda. Az őrző-védők valójában angyali fickók és néha csajok, akik szabadidejüket subázással, mandolinnal és mosolygással töltik. Hol van már az az idő, amikor a napszemüveges gorillák mellükön tenyérnyi aranyjelvénnyel hajtottak körbe-körbe rendőrségi villogós robogójukon. Rég elmúlt amikor rajtuk röhögtt az egész sziget, mert egy csapat punk bosszúból rájuk borította a sátrukat. Hogy mennyire elmúlt, azt itt megnézheti, a 2006-os Sziget legjobb filmjében.

Ha nem menne a lejátszó, akkor itt van Quicktime formátumban.

Gitár János, a forrásként is kezelt quart.blog.hu gazdája nem mindennapi rekordkísérletre vállalkozott hétfőn. Egy szigetnap alatt 31 koncertet nézett végig.

Hosszú, különös utazás volt: délután 3 után néhány perccel, a Monchichi Potenciál napfényes fellépésén kezdődött, s majdnem 12 órával később, csápoló punkok közt, a színpadon a Macskanadrággal fejeződött be. A kettő között még harminc koncertet hallgattam/néztem meg.

A rekordkísérlet első és második része.

Nagy emberek jönnek-mennek a Szigeten, körbenéznek, általában elcsodálkoznak a különleges bioszférán, etetik a vicsorgó punkokat, fotózkodnak a mélyen dekolált gót lányokkal, és tizenéves rappereket simogatnak. Az utolsó nap Tarlós István, Óbuda polgármestere, a Fidesz főpolgármester-jelöltje volt soron, jött is hajszálcsíkos bankáringben, és vele színben harmonzáló hózentrógerben, és nem nagyon vette észre, hogy hatvanezren mulatnak mellette.

Kicsiny kampánycsapata élén körbenézett, ügyet sem vetett a körülötte lődörgő fotósokra, akik minden áron egy képbe akarták komponálni egy arra járó félmeztelen gimis kiscsajjal, vámpírnak öltözött halálmetálossal vagy legalább egy kókadozó tarajú punkkal. De sehogy sem jött össze. Tarlóst ugyanis nem nagyon érdekelték a poros, mocskos, fennhangon ordibáló szigetlakók, csak a logisztikáról, meg a pénzügyekről faggatta a Sziget szervezőit, és a fogadására megjelent Gerendai Károly fesztiváltulajdonost.

Az MTI legvarázslatosabb rovata, a Panoráma munkatársai is nyomon követik a Sziget mindennapjait. Közös éneklés ágyéksimogatással!

Mintegy tíz rajongó mászott fel a Sziget Nagyszínpadára az Iggy and the Stooges koncertje közben. A fiatalok a koncert kezdete után fél órával rohanták meg a színpadot, néhány másodperc alatt átmásztak a fémkordonon, és felrohantak a nagyszínpadra. A rajongók után több biztonsági ember is beszaladt, megpróbálták lefogni az énekes felé igyekvőket, végül a zenekar kérésére mégis maradhattak.