A vizespóló-verseny katolikus kóristalányok délutáni zsúrja csupán, az igazi, szemérmetlenül kibuggyanó erotika a Natacha Atlas- koncert, mert ugye a szalontánc vagy a dzsesszbalett már a múlté, most már minden gimnazista lány, kismama és pr-asszisztensnő hastánc-tanfolyamra jár, és a vizsgaanyagot persze hol máshol mutatnák be, mint a világzenei színpad előtt.
Tangavonalig húzott szoknyák, áttetsző kendővel takargatott bikini-felsők meg nagy amplitúdójú seggriszálás, ami még akkor is elviselhetővé tenné a koncertet, ha odafent, a színpadon Hoszni Mubarak énekelné egyiptomi nép- és műdalokat.
De persze Natacha Atlas, az arab zene Madonnája énekel, és persze van itt minden, drum and bass-szel felpörgetett francia sanzon a Gedidáról, egyiptomi lakodalmas rock az Ayestheni című albumról, meg persze arab rap. Az egyiptomi keresztény, angol, zsidó és muzulmán felmenőkkel terhelt Natacha Atlas redbull-vodkával is fogyasztható nyugati könnyűzenévé alakítja a keleti dallamokat, de hát ezért is szeretjük.
A világzenei színpadon ugyan a zenekar rutinból nyomta, de ez nem akadályozta meg a széles csípőmozdulatok és a fenékriszálás egyre őrjítőbb kombinációjának gyakorlásában a kezdő és haladó hastáncosokat, a férfiak pedig szemmel láthatóan a csendben mögétáncolós formulát részesítették előnyben. Ha nem lett volna annyi felesleges dobszóló, meg végtelenségi elnyújtott kiállás, akkor ez lett volna a Sziget történetének legjobb Natacha Atlas-koncertje. Így csak a második helyre tudjuk javasolni, és sajnos a művésznő ruhája miatt is kénytelenek vagyunk pár pontot levonni. A 2002-es piros, köldökig felsliccelt köntöst ugyanis idén sem sikerült überelni.
