Van az orosz, a magyar, az amerikai, a francia és az angol, és felrepülnek az égbe – ez az alapgondolata a Theater Titanick utcaszínház előadásának, melyben a közönség száguldó gépezetek elől menekül, a végén pedig égbe emelkedik egy tüzet szóró mókuskerekes nő.

Ha nem menne a lejátszó, akkor itt van Quicktime formátumban.

Vasárnap este óta a szürreális jelzőt már csak nagyon indokolt esetben fogom használni, kétlem ugyanis, hogy a Titanick színház előadásánál valaha is lesz részem ennél durvább látványban. Aki nem volt ott, képzelje el, hogy a Sziget egyik vaksötét zugából lángoló, szikrákat szóró óriásjárművek törnek elő, amiket eszelősre sminkelt valóban eszelős emberek vezetnek bele a közönségbe, aztán egy mókuskeréken rohangáló, marionettfigurára emlékeztető nő az egész szerkezettel együtt a levegőbe emelkedik és tűzijátékot lövell az alatta állókra. Eközben hatásos zene, konferanszié, pantomimozó-akrobatikázó színészek, égből hulló konfetti, ágyúk, hangeffektek, fények, tűzcsóva, stb.stb.

Az egyórás előadás történetéből nekünk csak annyi állt össze, hogy a gigantikus járművek vezetői különféle országokat képviselnek és azért versenyeznek, hogy ki ér előbb a Parlament elé, de ez is egy olyan műfaj (Gesamtkunstwerk aus Deutschland), ahol inkább csak a látványon, semmint a kerettörténeten van a hangsúly. A látvány pedig annyira letaglózott minket, hogy belénk szorult minden szó, és a végső nagy apokaliptikus tűzijáték után csak azt ismételgettük hipnotizálva, amit a mellettünk álló németek, vagyis hogy supercool és hogy oh, mein gott.