Ugye már Önöknek is hiányoztak Madafaka kalandjai a budapesti undergroundban, ahol a bor üvege nem négyszáz, hanem nyolc? Szellemes metróvezető, SzarFeszt, hányós-csajozós ember és az önmagát súlyproblémák miatt leszopni képtelen basszgitáros. Olvassák!
Újra szombat, Borozó. Ősidők óta toborzó. Hogy egy kicsit megbuheráljam az igen fülbemászó Csapó 4 egyik legendás számát (a legenda idején még csak Csapó volt), melyben egyébként szintizem, és nincs honlap. Anyáméktól jó nehezen szakadtam el a déli ebédet követően. Ennek fő oka az előző napi lakásavató utáni fáradtság volt, na de spongyát rá. Ami viszont nem mellékes, az a szellemes metróvezető, aki minden megállót tréfásan konferált fel, de amin a legjobban kuncogtam, az ez volt: "Kérek egy kis figyelmet, mert hamarosan záródnak az ajtók... Most. ... És most kapaszkodjanak, mert elindulásnál nagyot fog rántani a szerelvény, majd legurulunk a Klinikákra." Bár minden metrós ilyen lenne.