Ismét kezünkbe vehetjük a XX. század második felének legnagyobb hatású orosz könyvét, amit a kilencvenes években annyiszor kellett kölcsönadnom, hogy vagy három-négy példányban tűnt el csak tőlem. Pedig én csak úgy szőrmentén kedveltem a Moszkva-Petuskit, nem úgy, mint azok, akik nekiláttak tényleg megkeverni Jerofejev embert próbáló koktéljait – lásd: receptmellékletünk - a szerző többszörös figyelmeztetése ellenére. Valódi kultkönyvet adott ki most ismét a Jelenkor, szerencsére keményborítós formátumban, ami külön öröm, mert a Moszkva-Petuski az a fajta klasszikus, amit nem lehet letenni, esetleg többször is elolvassák, ráadásul ki tudja, milyen körülmények közt – könnyen el tudom képzelni a könyvet csikkekkel, üvegszilánkokkal telepakolva, ráhányva - és ennek megfelelően fizikailag is nagy megterhelés alatt van a Jerofejev szavait hordozó papír.

Aki még sose találkozott ezzel az egyszerre lelkesítő és elkeserítő alapművel, annak elmondom, hogy arról szól, hogyan próbál eljutni Venedikt Jerofejev Moszkva kurszki pályaudvaráról a két órányira fekvő Petuskiba, ahol várják. Csak közben vesz egy bőrönd piát, és el is fogyasztja, ettől az események kicsit bepörögnek, végül besötétedik, és anélkül, hogy megtalálta volna Petuskit, újra Moszkvában találja magát. Vesztére. Jókora felületes túlzással azt lehetni mondani, hogy ez az orosz „Félelem és reszketés Las Vegasban”.

Csak emlékeztetőül az egyik jóféle koktélrecept:

Genf Illata:

Fél deci – „Fehér orgona” kölni
Fél deci – lábizzadás elleni szerda
2 deci - zsiguli sör
másfél deci – alkoholtartalmú lakk

na jó, még egy:

Szuka bele:

1 dl – zsiguli sör
0,30 dl – „Szadko, a gazdag vendég” sampon
0,7 dl – korpásodás elleni hajszesz
0,25 dl – fékolaj
0,08 dl – „BF” ragasztó
20 g – rovarirtó

Venedikt Jerofejev: Moszkva-Petuski
Fordította: Vári Erzsébet
Jelenkor, Budapest, 2006-09-17
1600 Ft