Utolért az amatőr fotósok végzete, szép, fekete fényképezőgépemmel már szinte csak naplementét, felhőket, színes ködöket fényképezek. Először főleg a szemét érdekelt, lerobbant kapualjak, később továbbfejlődtem, és lassan mindent fotóztam, tárgyakat közelről, várost felülről, a fényképtérből kilépő nőket, aztán a paparazzizást is megtanultam, meg látszólag jelentéktelen eseményeket fotózni, hátha fontossá válnak, majd digitálisra váltottam és sorozatokat gyártottam, nagyítottam, zoomoltam, megnéztem a csecsemő pupillájában a föléje hajoló szülőket, de teljesen esetlegesnek, jelentéktelennek tűntek a gyerekszem-optika torzításában. Sokkal fontosabbnak és beszédesebbnek tűnt a szülők feje fölé tornyosuló felhőtömeg, ami időtlenül baktatott át a horizonton. Én meg többé nem bírtam ellenállni a felhőfotózásnak, bár számomra is nyilvánvaló, hogy a több gigabájtnyi naplementét soha nem fogom tudni használni, és magam sem fogom átnézni, nemhogy megmutassam a barátaimnak. Most, hogy megvan a nagy Időjárás könyv, némileg igazolva érzem magam, és persze azt is megértettem, hogy a felhőformák nem azért érkeznek üdítő változatosságban, hogy ne lehessen megunni a felhőfotózást, hanem azért, mert a légköri hatalmak millióféle szövetsége ilyenre gyalulja, pofozgatja őket.

És tényleg, másnap felnézek az égre, és mit látok? Egy közönséges napkutyát – latinul parhéliát. A nap első prizmakörén ül egy kis ultraviolás színezetű melléknap – valamiféle visszatükröződés – és a csóváját a nap felé tartja. A szivárványhoz hasonló jelenség létezéséről előző este hallottam először pont az Időjárás könyvből. Eddig azt hittem, a Napkutya csak egy könyv címe.

A nomenestomen nevű szerző, Storm Dunlop felhőatlasza (pontosan: Meteorológiai közelképek és panorámafelvételek) tetszeni fog azoknak, akik képesek az égre felnézve túllátni a nyálas romantikán, és hajlandóak megfejtendő eseménysorként tekinteni a naplementékre. Én itt még nem tartok, de jó úton haladok, tudom, hogy mitől üllősödik ki a zivatarfelhő teteje, nem igazán csodálkozom már azon, hogy a felhő ormányt növeszt, és beleiszik az óceánba, mert tudom, ezt úgy hívják, óriási vízforgatag, és teljesen máshogy működik, mint a tornádó. És a jövő nyáron valószínűleg meteorológiailag izgalmas térségekbe fogok utazni. Minden vágyam egy Mamma élőben.

Storm Dunlop: Időjárás – Meteorológiai közelképek és panorámafelvételek
Fordította: Greguss Ferenc (szaklektor: H. Bóna Márta)
Athenaeum 2000, Budapest, 2006
9999 Ft