Csáp Géza

Az ember hajlamos gimnázium után a zenei ízlését kiforrottnak tekinteni, ezért a többség a mai napig azt hallgatja, amire először hányt a tekilától. Nekem is könnyes a szemem, ha felidézem milyen érzés volt először hallani David Bowie-t vagy a Prodigyt, sőt tisztán emlékszem, amikor először hallottam Donna Summert (éppen majonézt kentem szét az aprómintás selyemingemen). Sajnos még a jobbfejek is hajlamosak DJ Krush-t vagy a Toscát tartani a zenei frissesség netovábbjának, pedig rengeteg új cucc van a nap alatt.

Fogtuk hát magunkat, és megkérdeztük a legjobb hajú külföldi szakértőinket, felkutattunk londoni insider ismerősöket, lefizettünk japán fodrászokat, csak hogy kiderüljön, hogy mik a jövő év tuti befutó zenekarai. Ezennel kitárjuk az új zenék bugyrait, áttekintünk néhány olyan friss lemezt, amin még gőzölögnek a barázdák, megmutatjuk, hogy jövőre mire zokognak majd a tinik, csak hogy Önöknek könnyebb legyen!

Minden ajánlóhoz mellékeltünk egy Myspace-linket, ahol bele lehet hallgatni a zenékbe.

Fujiya & Miyagi

Nagyon fincsi elszállás, valahol a pszichedelikus easy listening és a punkfunk között félúton. Suttogós ének és utaztató lendület, viszont van benne valami New Yorkosan nyers és zajos, pedig brightoniak. Első lemezük 2002-ben jelent meg, legújabb albumuk, a Transparent Things pedig idén májusban. Hajrá!

 

Állítólag már jövőre megjelenik a Húrin gyermekei című Tolkien-regény, ami a Gyűrűk Urához hasonlatos világban játszódik, de nem annak folytatása. A Húrin gyermekeit már ismerhettük Tolkien befejezetlen történeteiből, most azonban J.R.R. fia, Christopher Tolkien – aki Középfölde klasszikus térképét is rajzolta ötven évvel ezelőtt -, úgy döntött, kiegészíti a milliónyi cetlit, jegyzetcsonkot, és külön regényként kezeli a Húrint. Christopher vagy harminc éve dolgozik az 1918-ban apja által megkezdett regény befejezésén, és most 2007 áprilisában az új regény kijön Amerikában és világszerte, feltehetőleg magyarul is, bár, hogy nálunk ki adja ki, arra vonatkozóan még nincs információnk. A Húrin gyermekei a sajtóanyag szerint még sötétebb és nyomasztóbb, és a Gyűrük Urával ellentétben, a happyend sem túl vidám.

A kattant experimentális zenéknek, és főleg Aphex Twinnek köszönhetően elhíresült Warp Records koronájának egyik gyémántja egy Clark nevű fickó, akinek új albuma, a Body Riddle ezen a héten jelenik meg. Hogy egy kis ízelítőt kapjunk a lemezről, a művész saját oldaláról most ingyen letölthető három szám, ami már nem fért fel az albumra, írja a Fact magazin.

Egy évvel a legutóbbi tagváltás után kialakult a Maiden igazán nagy sikereket elért klasszikus felállása: Dickinson, Smith, Murray, Harris és McBrain. Az új fiú a rendkívül erős Number of the Beast-et feljátszó Clive Burrt váltotta a dobok mögött, de már az első közös munka során bebizonyosodott, hogy nem tettek vele rossz lóra.

A Piece of Mind (mint ahogyan azt az egyik kommentelő olvasó is megemlítette) azért fontos a zenekar életében, mert tulajdonképpen innentől számíthatjuk az igazi Maiden stílus kialakulását. Míg a Killers egy inkább punkosabb, nyersebb anyag volt, a NOB pedig Dickinson érkezésével az átállást jelentette (ettől függetlenül tökéletes lemez az is), a Piece of Mind már egy kiforrott koncepció meglétét igazolja: igaz, hogy Harris maradt az első számú dalszerző, de Smith és Dickinson is írt nótákat a lemezre, sőt a Still Life társzerzőjeként Dave Murray is feltűnik.

Nem örülök a győri Fehér Afrika jelentkezésének, nagyon nem örülök. Akik ilyen szövegeket írnak, azok nem érdemlik meg, hogy egy magamfajta idős hölgy akár csak egy szót is vesztegessen rájuk, jóízlés is van a világon.  

Fehér hajú öregek! / Utaznak a metrón! / Elkérik a helyedet! / Lebasznak, ha beszólsz!

Mi vagyunk az ifjúság! / Mi vagyunk a jövő! / Leszarjuk a nyugdíjast! / Lejárt az idő!

Temetőbe jársz! / Naphosszat csak koldulsz! / Pénzért sorba állsz! / Holnap felfordulsz!

Nem tudod mért élsz! / Kásán tengődsz! / Hasogat a vakbél! / Pulóvert kötsz!

White hair invasion!

Hallgassa meg őket!

Régóta hiányzik már a könyvespolcomról az a fekete-fehér Sid Vicious-kép, amin a gitárjával a néző szeme közé lő. Ebben a képben van kraft és báj, ahogy a könyvben is, mert tök jó kis kemény, vastag, fekete cucc, kész ajándéktárgy. Nyilván az is, angolul „coffee-table book”, magyarul mondjuk nézegetnivaló vagy „asztali könyv”. Persze a lemezborítókon, énekesfotókon túl szöveg is van benne, de az nem éppen revelatív. Nem törekszik semmiféle kiforrott kulturális-zenei tétel körülrajzolására, még azt sem lehet mondani, hogy a kiválasztott 1001 lemez az 1001 „legjobb” lemez egy bizonyos szubkultúrákon felülemelkedni képes esztétikai ítélet szerint. De az sem igaz, hogy a száz legsikeresebb lemezzel ismerkedhetnénk meg. Az összeállítást angol popújságírók válogatták zenei és nem zenei szempontok alapján; én személy szerint nem örülök, hogy Britney Spears is egy egész oldalt kapott.

Madafaka beszámolónak álcázott koncerthirdetését alant olvashatják, persze azért a Power Rock Girls fesztiválról is bőven lesz szó. Metálcicus és a szexdisznók, dugás vagy járás, adekvát alvás, reggelre pedig jutnak izgalmak is: hol a kölcsönmacska?

Hát ez egy baromira izgalmas este volt. Az egész kezdődött azzal, hogy megőrzésre kaptam egy cicát, amíg a gitárosunk őszöl. Ez volt fél nyolc felé. Úgy nyolcig szoktattuk a macskát az új helyhez, aztán irány a Vörös Yuk.

Na a Jet zenéjét kizárólag reklámokban hallottam, és még úgy is nagyon untam már azt az egy riffet. A Pitchfork is nagyon lehúzta az előző albumukat, a mostani kritikájához viszont a szöveg helyett csak simán belinkelt egy önmagát látható élvezettel, vagy legalábbis jelentékeny érdeklődéssel szájbapisáló csimpánzt. Akkor hát, ugye, annyira jó nem lehet a lemez.

Hiába játszott kétszer is Budapesten a Depeche Mode idei turnéján (eddig?), új koncert-DVD-jüket mégse belőlünk filmezték, hanem a milánói fellépésből. A Papp László Aréna-béli és a Népstadionban rendezett eseményeket a magunk sajátos módján annak idején végiglelkendeztük, és a lemez pontosan azt adja vissza, amit mi akkor írtunk; tehát, leszögezhetjük, hogy legalább mi nem hazudtunk fél évvel ezelőtt. Ha logikailag továbbmegyünk, akkor azt is leszögezhetjük, hogy a koncertet nagyon akkurátusan rögzítették, és azt is, hogy a zenekar nagyon precízen játssza a programot buliról bulira.

A lemez két kiszerelésben került a boltokba: az alapverzió mezítlábas, egy DVD-korong lapul benne, míg az izmosabb, rajongóknak, gyűjtőknek szánt verzióban két DVD-t és egy audió CD-t is kapunk. Az alaplemez a húsznál is több számból álló főprogramot játssza; a bónuszlemezre fért csak fel két ráadásdal, és egy húsz perces dokumentumfilm. A CD-re nyolc szám fért fel, ez mehet a kocsiba vagy a walkmanbe.