Madafaka beszámolónak álcázott koncerthirdetését alant olvashatják, persze azért a Power Rock Girls fesztiválról is bőven lesz szó. Metálcicus és a szexdisznók, dugás vagy járás, adekvát alvás, reggelre pedig jutnak izgalmak is: hol a kölcsönmacska?

Hát ez egy baromira izgalmas este volt. Az egész kezdődött azzal, hogy megőrzésre kaptam egy cicát, amíg a gitárosunk őszöl. Ez volt fél nyolc felé. Úgy nyolcig szoktattuk a macskát az új helyhez, aztán irány a Vörös Yuk.

Mikor leértem, már javában ment a Club Tequila. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy három szám ment le, de a javában ment az sokkal fellengzősebb. Épp az UZI-ra érkeztem meg, majd jött egy zsír új szám, ami nagyon ütős. Tamás nem hitte el, hogy ezt komolyan mondom. Talán az írott szónak nagyobb súlya van. Viszont a Green Day Basketcase-e igencsak erőtlen volt, és Tamás is igazolta, hogy valóban nincsen meg a kraft. Ha az utolsó No Doubt-feldolgozás is kikerülne a repertoárból, akkor már teljesen le is vetkezné magáról a zenekar azt az imidzst, amit az indulásakor felvett, és ez egyáltalán nem lenne baj (most épp arról beszélek, hogy akkor csak saját számok lesznek, ha nem tűnt volna fel). Kati hangja sokat fejlődött, kíváncsi vagyok, hogy a tanára mit tud velem kezdeni, bár az a hír járja, hogy képes a szarból várat építeni, úgyhogy nem félek. Egy dolog hiányzott csak a bulijukról. A közönség. Tamás véleménye szerint ez köszönhető annak is, hogy nyolckor kezdtek, de erre csak azt tudtam neki javasolni, hogy jöjjön el október 31-én, amikor majd a KOC fog játszani nyolctól. Majd akkor leeshet az álla. Azt hiszem, így egy hónapon belül érve már nyugodtan promótálhatom a bulit, mely a Yellow Spots (akik épp most nyertek egy londoni stúdiózási lehetőséget) születésnapi bulija halloween partyval egybekötve, ami nem jelent semmit, de jól hangzik. Az estet még tovább gazdagítja a Malacka és a Tahó, valamint a Neurodisney '82. (Akikről egyetlen emlékem az, hogy mikor felléptek, én épp a kinti biztonsági őrrel beszéltem. A beszámoló itt.) Az estet tovább gazdagítja két külföldi fellépő. Konkrétan egy lengyel (bizonyos Komety) és egy osztrák (név szerint The Stout). A pontos koncertinfo a Vörös Yuk oldalán olvasható. És vigyázat! Itt ezt tényleg betartják.

MÁS

Második zenekar a sokat sejtető Metálcicus és a szexdisznók volt. Egyértelműen Hokimanó és a faszcimbálók-utánérzés, bár tudom (vagy inkább sejtem), hogy inkább az Ági és a fiúkra hajaznak. Na itt lényegesen nagyobb volt az érdeklődés. Indokolatlanul. A csaj hangja egyenesen borzadály (Toma meg is jegyezte, hogy ennél még én is jobb vagyok), a zenekar is nemegyszer szét volt esve. (Akik egyébként mind nagy rockerállatok, és feltételezem, hogy a csajt csak azért vették be a bandába, mert rájöttek, hogy egy női énekessel sokkal több ceruzahegyezőt lehet maguk mellé állítani, mint nélküle. Hogy más van-e a háttérben? Na abba bele se merek gondolni.) Játszottak nem kevés feldolgozást (lehet, hogy csak azt, nem néztem végig), amiknek átütő erejűnek kellett volna lenniük, de csak lagymatag pepecselés volt. Jó. Megkockáztatom, hogy azért, mert halk volt az egész. Valami nagyon megváltozhatott az utóbbi időben, mert a Szigeten is panaszoltam, hogy halk, és itt is ugyanez a bajom. Ez az egyik szemem sír, a másik meg nevet tipikus esete, hisz igaz, hogy nem fáj a fülem, de nem is taglóz le, amit hallok.

Utánuk jött a Soffi. Elkaptam egy olyan beszélgetésfoszlányt, hogy "Megdugnám ezt a csajt, de nem járnék vele." Már ez okból is muszáj volt megnéznem, hogy kiféle-miféle. És igen. Én is. Akár többször is. Az meg már majdnem olyan, mintha járnánk. Mind testileg, mind mozgásilag, mind hangilag rendben volt. A zenekar többi tagjára nem emlékszem. A számos feldolgozás mellett (köztük az Óz a csodák csodája Over the Rainbowjával (erre mentem be, és csettintettem magamban), meg 99 Luftbalonnal és Titanic-főcímdallal (ami sajnos elmaradt)) saját számokkal is előrukkoltak, amiről Schlekinek úgy nyilatkoztam, hogy olyan ez, mint a Toy Dolls, csak az Olga tényleg nő.

A követekező zenekart átaludtam, pedig meg akartam ám nézni nagyon, mert az a hír járta, hogy dobgépről mennek, hisz se a dobosuk, se a pótdobosuk nem tudott eljönni. A hír igaz, de azért rohadjanak meg. Te tudod, mekkora macera felhajtani egy dobost? Nem? Hát megmondom. Nagy. Ezeknek meg rögtön van kettő. Az ő nevük egyébként Angelus volt.

Az utolsó fellépőből még kevesebbet láttam, mert egyrészt úgy voltam vele, hogy ha már az előzőt átaludtam, akkor őket se tisztelem meg, továbbá kezdett lelkiismeretfurdalásom lenni a macska miatt, hogy egyedül a nagy lakásban biztos tiszta para. Azért a beállást még megvártam, ami a Big in Japan Guano Apes-féle feldolgozása volt, meg talán még egy számot. Na ez se volt ám egy csóró zenekar. A dobosnak olyan cucca volt, hogy nem egy, hanem egyből két lábdobos, szal elég monumentális képet nyújtott. Név: Inscape.

Mint mondottam volt, nem maradtam sokáig. A reggeli eseménynek hála egész úton ébren voltam, majd mikor nyitok be, a macska sehol. Hirtelen átsuhant az agyamon, hogy esetleg leesett az erkélyről, úgyhogy lent is körbenéztem, de semmi. Szólongattam. Semmi. "Fönnmaradnom fölösleges, úgyhogy alszom. Reggel majd megkérdem a szomszédokat, hogy nem ment-e át hozzájuk (merthogy az elválasztó falaktól eltekintve ez egy folyamatos erkély)" - gondoltam, és elaludtam. Az órámat kilencre állítottam, de már hétkor talpon voltam. Nyolc körül körbejártam a lakóközösség idevágó részét (időközben Szaffi is a segítségemre sietett), de semmi. Hát nem tudtam, mitévő legyek. Nem tudom, milyen megfontolásból, de Szaffi azt mondta, hogy ne használjam a sütőt, amíg elő nem kerül a macska. A megérzés tökéletes volt. A sütő alá bújt be. Úgyhogy most a konyha tabu.

Néhány egyéb gondolat:

Amit az Antiparádén hiányoltam (nevezetesen az ígért felújítás) mostanra pótlásra került. A bárpult részen kivettek egy csomó oszlopot, a falakhoz bőrfotelek kerültek (ami abból a szempontból szar, hogy így nem lehet sunyi módon taperolni a csajokat (karfa)), innen kiválóan lehet petrezselymet árulni a legnagyobb táncmulatság közepette. A falakról sajnos lekerültek a számítógépalaplapok (de hülye szó ez. Alaplap. Hehe.), viszont kapott a plafon egyfajta pókhálódíszítést. Amelyik sarokban régen volt egy bárpult, ott most már csak a selector helye van, ehelyett a nagysöntés nyúlt meg egy kajakiadó blokkal. Mint megtudtam, itt is lesz egy színpad, és kisebb bulik alkalmával lezárják a nagytermet. Ez nem hülyeség, mert én mindig is támogattam a csap és a buli egy légtérbe helyezését. Viszont ami a legkevésbé tetszett, az a WC-n uralkodó állapot. Mit legkevésbé tetszett? Egyáltalán nem tetszett. Régen volt itt egy grandiózus fémvályú, ám most helyette csak két piszoár van. Lesznek ebbből még bajok! Én szóltam előre.