Az ember hajlamos gimnázium után a zenei ízlését kiforrottnak tekinteni, ezért a többség a mai napig azt hallgatja, amire először hányt a tekilától. Nekem is könnyes a szemem, ha felidézem milyen érzés volt először hallani David Bowie-t vagy a Prodigyt, sőt tisztán emlékszem, amikor először hallottam Donna Summert (éppen majonézt kentem szét az aprómintás selyemingemen). Sajnos még a jobbfejek is hajlamosak DJ Krush-t vagy a Toscát tartani a zenei frissesség netovábbjának, pedig rengeteg új cucc van a nap alatt.

Fogtuk hát magunkat, és megkérdeztük a legjobb hajú külföldi szakértőinket, felkutattunk londoni insider ismerősöket, lefizettünk japán fodrászokat, csak hogy kiderüljön, hogy mik a jövő év tuti befutó zenekarai. Ezennel kitárjuk az új zenék bugyrait, áttekintünk néhány olyan friss lemezt, amin még gőzölögnek a barázdák, megmutatjuk, hogy jövőre mire zokognak majd a tinik, csak hogy Önöknek könnyebb legyen!

Minden ajánlóhoz mellékeltünk egy Myspace-linket, ahol bele lehet hallgatni a zenékbe.

Fujiya & Miyagi

Nagyon fincsi elszállás, valahol a pszichedelikus easy listening és a punkfunk között félúton. Suttogós ének és utaztató lendület, viszont van benne valami New Yorkosan nyers és zajos, pedig brightoniak. Első lemezük 2002-ben jelent meg, legújabb albumuk, a Transparent Things pedig idén májusban. Hajrá!

The Whitest Boy Alive

Első hallásra olyasmi a zene, mint ami régen ment a képújság alatt. Kicsit emlékeztet még valami olcsó hetvenes évek autósüldözős filmre is, ahol ez szól a főnök padlószőnyeges kaszinójában. Van benne valami fojtott pornó melankólia, fűszerezve némi Cure-os őszinteséggel. A berlini zenekar 2003-ban indult, és az énekes elvileg Erlend Øye, aki korábban már adott ki saját lemezt, énekelt Dj Hell albumon, és volt egy DJ Kicks válogatása is. Azért csak elvileg, mert a Myspace profil és zenekar weboldala mást mond erről.

Shitdisco

A glasgowi Shitdisco személyes kedvencem, az egyik legjobb nevű zenekar valaha, és a Reactor Party című számuk abszolút sláger. Tulajdonképpen tipikus táncolós punkzene diszkós cinekkel, viszont nem csupán divatos, hanem tényleg fasza is, vagyis mostantól a Franz Ferdinand teljesen felejtős, kivéve, ha tényleg anyukák vagyunk. A Shitdisco eddig csak maxikat adott ki, az albumuk talán jövőre várható.

New Young Pony Club

Az NYPC annyira jó recepten alapul, hogy az szinte már pofátlan, bár albumuk még nekik sincs. Van három jó csaj akik kicsit egós, de nagyon bulizós zenét játszanak, ami közben teljesen stíl. Van még két statisztáló fickó is, ami tökmindegy, a lényeg, hogy az egyik csajszi szexin dobol, a másik elegánsan szintizik, a harmadik pedig az egyik legjobb frontember, akit valaha láttam. Totál befutó sláger a Get Lucky, INXS gitárokkal meg „give you all my love” szöveggel. A másik maxi, az Ice Cream szintén egy szexi telitalálat, és elhangzik benne a „sick like Sid and Nancy” mondat, ami külön egy ötös.

CSS

Ismét egy felizgult, poszt-electroclash zenekar, ezúttal Brazíliából. A Sao Paolo-i banda neve, Cansei De Ser Sexy, azt jelenti portugálul, hogy belefáradva a szexiségbe. Megint egy olyan zene, ami teljesen hallgatható annak ellenére, hogy iszonyú trendi. Az első maxijuk címe, Let’s Make Love and Listen to Death From Above, valószínüleg nagyban hozzájárult ahhoz, hogy divatos körökben hamar ismertek legyenek. Első albumuk elvileg mostanában jelent meg.

Peter Bjorn and John

Amikor először hallottam, hogy a folkzene kezd visszajönni, kicsit rosszul éreztem magam. Nekem a folk mindig fura cuccnak tűnt, bár Bob Dylan persze persze, de azért a többség egy fogszabályzós hippi csaj hamis gitárral, aki meztelenül énekli, hogy ne dobj bombát a virágokra. Aztán amikor meghallottam Peter Bjorn and John zenéjét, kicsit megnyugodott az iróniától megkeményedett, cinikus lelkem. Tulajdonképpen az benne a vállalható, hogy annyira réginek hangzik az egész, mintha egy Milos Forman-filmben lennénk, vagyis tökéletes az utánérzés. A lényeg itt a Young Folks című szám, ami szinte nevetségesen fülbemászó, a füttyszó még napokig kísérti az embert, de már az első hallgatáskor mindenki „mi is ez” arcot fog vágni.

Spank Rock

Pár éve végleg lemondtam a hip hopról. Mostanra az összes szám vagy ékszerreklám, vagy beszívott panaszkodás, hogy a többi szám mind ékszerreklám. Ott van még a scratch vonal is, ami meg öt perc után kb. olyan izgalmas, mint amikor egy kisgyerek rajzol. Erre jön Spank Rock, pofándobja a fehérkalapos fekákat egy tortával, és rendez egy akkora bulit, hogy mindenki a seggeket csapkodja reggelig. A legerősebb szám a Back Yard Betty, az „ooh that pussy gets damp” (óh ez a pina milyen nyirkos lesz) pedig a legjobb szöveg az egész világon valaha.

Hot Chip

A Hot Chip talán jobban be van már futva, mint az eddigi zenekarok, viszont általában kevesen ismerik, ezért most idevesszük. A tavasszal kijött The Warning című második lemezük az egyik legjobb CD, amit az utóbbi években vettem. Egyszerűen és megnyugtatóan barátságos a zenéjük, hallatszik, hogy szeretik csinálni, és kicsit bájosan naiv. Az első maxi az Over and Over volt, ami ilyen zakóban furcsán táncolós, a második pedig a Boy From School, ami a legjobb nyálas francia house szám lehetne, de közben szívszaggatóan melankolikus. Feltétlenül ajánlom hosszútávra is.