Csáp Géza

Ha már a Múzeum körúton garázdálkodtam, gondoltam benézek oda is, ahová a magam örömére sosem mennék be. Az ájtatos célú könyvvásárlás sosem tartozott kedvelt foglalatosságaim közé, ha bemegyek egy ilyen boltba, csak a szentképeket nézem, esetleg a dekorált gyertyákat, de a vallásos kiadványok mindig is idegesítettek – úgy érzem, az egyházi könyvkiadás valahogy felmentve érzi magát a piac és az esztétika alapvető törvényei alól. Mintha az ő könyveik sosem kerülnének megmérettetésre mint könyvek, hiszen egy végsőkig elfogult réteg vásárolja őket, akiket csak az érdekel, hogy meglegyen benne a mennyei információ, az, hogy hogyan néz ki kívülről, hogyan illeszkedik az uralkodó kánonba, és ezzel mit fejez ki magáról a vásárlóról is, az a legkevésbé sem.

Január 23-án a Süss Fel Napban lép föl a brit punk második hullámának egyik kultikus zenekara, a G.B.H., akik valamiért nem annyira ismertek itthon a nagyközönség körében, mint mondjuk az Exploited, de a punkszakértők között általában jóval nagyobb a respektjük. "A G.B.H. első nagylemeze egy igazi kordokumentum, mondhatni alapmű, melynek a hatása a mai napig érezhető" - írja például Kobera a Punkportálon, az Alap lemezek alap arcoknak című remek összeállításában, amit külön is ajánlunk. A szervezők egyébként azzal fenyegetnek, hogy csak 350 embert engednek be, szóval az alap arcoknak érdemes sietni a jegyvásárlással.

Igen, a cím adta magát, Pandora's Box a zenekar neve, istenem, ez van. Tegnap este a debreceni Lovardában búcsúzott el hazai közönségtől a korábban P. Box néven ismert hard rock zenekar, mert ahogyan azt Bodó Tamás dobos megjegyezte, "hogy állunk a minekkel?" Lehetne most azon keseregni, hogy miközben egy Nox nevű nem is tudom minek nevezhető társulat sportcsarnokokat tölt meg, és a Desperado 500 fő előtt lép fel rendszeresen (bocs, Szaki), egy olyan zenekarra, ami tisztességes rockzenét játszik, sem a média, sem a koncertszervezők nem kíváncsiak, de minek, ez van. A P. Box történetéről a zenekar honlapján olvashatunk bővebben, ezt most kihagynám, itt a link, tessék olvasgatni.

Lehullott a hó, ilyenkor Budapesten lenni legalább olyan szar, mint kánikulában, a József Attila Kör felnyalábolja elsőköteteseit és elmegy velük turnézni az ország szerte. Turányi Tamás, Sopotnik Zoltán, Nemes Z. Márió, Tétényi Csaba és Málik Roland lesznek a felolvasók, egyikük neve sem ismerős, de hát így van ez a frissen bemutatkozó szerzőkkel. És otthon hagyják a legnagyobb fellépő tapasztalattal rendelkező Kiss Tibort, a Quimby géniuszát, akinek még idén kijön a kötete a JAK-nál, Ventilátor Blues címmel. Ebben nemcsak versek, de dalszövegek és grafikák is lesznek. Részletek.

Amerikai produkciók taroltak az MTV zenei tévécsatorna csütörtök este Koppenhágában megtartott European Music Awards gáláján, a díjkiosztót most tizenharmadszor tartották meg. Justin Timberlake, az este házigazdája, valamint a Gnarls Barkey duó két-két trófeával térhet haza.

Tavaly egy interjúban Lovasi András azt mondta, hogy a Kiscsillag "az énekhang miatt tök olyan, mint a Kispál. Vagy legalábbis hasonló", de majd megpróbálnak keresni másik énekest vagy énekesnőt. Nos, nem lett másik, a most megjelent lemezen továbbra is Lovasi énekel, így a Kiscsillag az énekhang miatt tök olyan, mint a Kispál, vagy legalábbis hasonló. De legyünk igazságosak: csak első hallásra.

Három év csúszással Magyarországon is megjelent a neve ellenére tősgyökeres svéd José González debütáló lemeze (oké, annyira nem tősgyökeres, a szülei argentínok, de ő már itt született), bár valójában csak a szokásos egy-másfél évvel vagyunk lemaradva, ugyanis a világ is csak később vett tudomást róla, Nagy-Britanniában és az USA-ban is csak tavaly jött ki, azután, hogy mindenki a kis színes pattogó golyós tévéreklám zenéjét akarta hallgatni éjjel-nappal. Az ugyanis ezen a lemezen van, kilenc másik hasonló gitárpöngetős-érzelmes-éteri dallal együtt, higgyék el, ebből a legkeményebb férfiszív sem bír ki negyed óránál többet, aztán megadja magát, és tulajdonosa puha és romantikus dolgokra kezd gondolni, bárgyún mosolyog, vagy zokogásban tör ki.

Fórumozó barátaink már biztos régóta tudják, de hogy a többiek se éljenek tudatlanul, megjelent egy új LCD Soundsystem-kiadvány. A Nike felkérte a zenekar egyetlen tagját, az enyhén taxiskinézetű James Murphyt, hogy készítsen egy zeneművet kifejezetten kocogáshoz. A végeredmény egyetlen 45 perc 33 másodperc hosszúságú szám lett, melynek címe (…dobpergés...) 45:33.

A nem titkoltan szponzorált akciót Murphy azzal magyarázza ki az esetleges cikiből, hogy a turnékon ő is sokat fut. Az iTunes zeneboltjában meghallgatható harminc másodperces darabka alapján a mű egy elszállós indie-trance opusz lehet, ami a Pitchfork-interjú szerint úgy van megszerkesztve, hogy folyamatosan ösztönözzön minket a futásra, időnként pedig a pihentető levezetések közben elmerenghetünk az elhaladó autók rendszámán, illetve mérhetjük a pulzusunkat.

Richie Hawtin közismerten a leghülyébb hajú DJ a világon. Ezen kívül viszont Plastikman néven korszakalkotó Detroit-techno producer, Final Scratch-fejlesztő zseni, és mellesleg a berlini minimál trendhullám egyik legismertebb figurája. Szóval totál félisten az arc, nyilván mindenki ismeri, illetve aki nem, az most igazán szánhat rá néhány percet. A Minus Records oldaláról most ingyen letölthető egy vadonat új Hawtin-mix, ami egy válogatás a kiadó legújabb kiadványaiból, és kezdőknek tökéletes bevezetés az emészthetőbb, elszállós minimalizmus világába. Vegyünk fel egy Hawtin-parókát, igazítsuk meg a frufrunkat, húzzunk egy limitált szériás, de művészien szakadt póló, és hátradőlve a hófehér, minimál-félgömb plüssfotelben boncolgathatunk valami egzisztencialista problémát, hiszen a kevesebb néha több!

Mindig megkönnyebbülés, ha a sok netezés és motozás után az ember belemászhat egy masszív történelmi regénybe, melyből előreláthatólag napokig ki sem kell majd jönnie. A Vaskirály című regénnyel kezdődő Elátkozott Királyok regényfolyam a masszív történelmi regény alapesete, híres régi könyv, anyám állítólag ezt olvasta a kórházban, amikor engem szült. Én sem először vágtam neki, egyszer régen már olvastam, és úgy emlékeztem, hogy erős jellemek, szuperhumán figurák csapnak össze benne, aki jó, az mindig az marad, aki rossz, az meg feneketlenül az, de tévedtem, mert jó emberek nincsenek benne, mindenki rossz, vagy maximum jóképű érdekember, erkölcsi érzék nélkül.