Három év csúszással Magyarországon is megjelent a neve ellenére tősgyökeres svéd José González debütáló lemeze (oké, annyira nem tősgyökeres, a szülei argentínok, de ő már itt született), bár valójában csak a szokásos egy-másfél évvel vagyunk lemaradva, ugyanis a világ is csak később vett tudomást róla, Nagy-Britanniában és az USA-ban is csak tavaly jött ki, azután, hogy mindenki a kis színes pattogó golyós tévéreklám zenéjét akarta hallgatni éjjel-nappal. Az ugyanis ezen a lemezen van, kilenc másik hasonló gitárpöngetős-érzelmes-éteri dallal együtt, higgyék el, ebből a legkeményebb férfiszív sem bír ki negyed óránál többet, aztán megadja magát, és tulajdonosa puha és romantikus dolgokra kezd gondolni, bárgyún mosolyog, vagy zokogásban tör ki.

Pár éve egy High End Show-n egyébként megsértődtem az egész audiobuzulásra, hiszen az nem lehet, hogy az ember úgysem nem tud elég jó hangrendszert összehozni, azóta dacosan meg vagyok elégedve az alsó-közepes cuccommal, de az ilyen laza szövésű zenéktől mindig meghülyülök, és elképzelem, mégiscsak mennyivel jobban szólna az egész egy olyan hosszú húros vagy tengeri csiga alakú hangsugárzón, szóval készüljenek föl ilyen járulékos hatásokra is.

Érdemes szert tenni különben a srác EP-ire is (van neki már négy), mert olyan feldolgozások vannak rajtuk - jut eszembe, maga a reklámdal is feldolgozás, eredetijét a szintén svéd The Knife jegyzi -, mint a Small Town Boy a Bronski Beattől (hüpp)*, a Teardrop a Massive Attacktól (hüppühűű) vagy a Love Will Tear Us Apart a Joy Divisiontől (brühühühűűű).

*elnézést, ez nincs EP-n, csak élőben játssza, bootlegekre viszont lehet vadászni