Tavaly egy interjúban Lovasi András azt mondta, hogy a Kiscsillag "az énekhang miatt tök olyan, mint a Kispál. Vagy legalábbis hasonló", de majd megpróbálnak keresni másik énekest vagy énekesnőt. Nos, nem lett másik, a most megjelent lemezen továbbra is Lovasi énekel, így a Kiscsillag az énekhang miatt tök olyan, mint a Kispál, vagy legalábbis hasonló. De legyünk igazságosak: csak első hallásra.

Annak, aki lemaradt: a Kiscsillag Lovasi András másik zenekara, ami úgy alakult, hogy a Kispálban basszusgitáron játszó énekesnek kedve szottyant szólógitározni, és összetrombitálta (micsoda képzavar!) pár barátját, hogy ugyan nem-e jönnének-e játszani. A pár barát a Kispál első dobosa, Brautigam Gábor, a Kispálban az ősidőkben játszó basszusgitáros, Ózdi Rezső és a PUF-os Leskovics Gábor, aki az utóbbi időkben a Kispálban is állandó vendég. Gondolhatják, hogy a lemeztől nem áll távol a kispálosság, de van azért itt más is, nem egy Kispál Kettőt csináltak, a közhiedelemmel ellentétben.

Például a riffelgetés, ami miatt Lovasi gitárhoz nyúlt, na az jóval hangsúlyosabb itt, kicsit rockosabb tehát a dolog. A sajtóanyag hobbizenekarnak hívja a formációt, olyan is egyébként, a zenekarokra húsz-huszonöt év alatt óhatatlanul rárakódó ballaszttól mentes, ami jó. Egyúttal függetlenek attól a Kispálhoz tapadt, valamennyire kényszerítő helyzettől is, hogy a rajongók nagy része fiatalkorú, itt ez (még) nincs, így csak az marad, amit ilyen negyven körüli emberek saját örömükből-bajaikból-hülyeségükből csinálnak saját maguknak. Ez a hang egyébként fájón hiányzik a magyar könnyűzenéből (persze sok mással - RENGETEG mással - együtt), pedig kellenek a kortárs zeneirodalomba az olyan számok, mint a Ha én lennék című realista szerelmes dal (ebben a műfajban egyébként a Lovasi felülmúlhatatlan tehetség), ami egyből két változatban is fent van a lemezen. Ha muszáj a Kispálhoz hasonlítgatni a lemezt - muszáj -, akkor az első lemezek zenei világát lehet itt-ott felismerni, de tényleg csak nyomokban.

A Ha én lennék, a Hú de sötét, a Jávor Pál meg a Kockacukor tuti slágerek, igazából egyedül a Russian in the Schoollal van bajunk, de ebben meg a PVSK-s kosáredző és egykori szövetségi kapitány, Rátgéber László énekel (inkább ordibál), és ez mentő körülmény. A címért viszont le kell vonnunk fél pontot, hiszen eddig úgy kábé tizenötezerszer lőhették el a Greatest Hits címet bemutatkozó lemezeknél és demóknál, ennél eggyel jobbat is ki lehetne találni, mindegy, hagyjuk is. A lemez jó, szerezzék be.

Kiscsillag: Greatest Hits, vol. 1.
Megadó Kiadó, 2006