Csáp Géza

A Rapture-nek nem lehetett könnyű új lemezt csinálnia, hiszen a pár évvel ezelőtti punk-funk divathullám fénye mostanra teljesen megkopott, és a trendi New York-iak is valami egészen mással vannak elfoglalva. Annak idején a megmerevedett indie rock megmentőjeként üdvözölt,…

Ijfúkorom egyik meghatározó zenekara volt a Mötley Crüe, (gondolom nehéz kitalálni, hogy melyik tagjuk az abszolút kedvencem) és a mai napig szívesen hallgatom a lemezeiket - igazság szerint itt is két anyag között vacilláltam, a John Corabi féle 94-es, és a végül listára…

Sokat tanakodtam azon, hogy a metálosok egyik kedvenc zenekara munkásságának melyik darabját vegyem fel a tökéletes lemezek közé, de a pénzfeldobás ördöge nem kedvezett a Ride the Lightningnak, remélem megbocsátja nekem ezt a nyájas olvasóközönség. A Metallica nálam addig volt…

Aki eddig nem szerette különösebben a Scissor Sisters pszichedelikus diszkóvarietéjét, azt ez az album sem fogja meggyőzni, viszont aki nyitottabb, vagy, khm, szívesen hord női ruhákat, annak kifejezetten tetszhet is a Ta-Dah. A zenekar hozza a duplatapsos diszkóvonalat, kalapáló…

Ez az album még akkor jelent meg, amikor Axl nem hitte magáról, hogy ő a megváltó, és Steven Adler is meg volt arról győződve, hogy nincs annyi hernyó a földön, amitől ő fejre nem állna. 1987-et írunk, az Aerosmith a Permanent Vacationnel, a Whitesnake az 1987-tel támad, a Def…

Zavarbaejtő linkre bukkantunk a világhálózaton, arról ugyan eddig is volt valami homályos elképzelésünk, hogy idegenbe szakadt hazánkfiai előszeretettel utaztatnak ki magyar ún. sztárokat magukhoz hakni céljából, de azért szembetalálkozni egy ilyen flyerrel mégiscsak más:…

Elmouse nevű kedves olvasónktól időközben megkaptuk a Danger Mouse-féle Paris Hilton-remixeket, amik persze igazából nem is remixek, D.M. előszedett néhány elektro- és breakalapot a fiókból, és rányomott pár hangmintát a lemezről, egyébként nem is rossz. De emlékezzünk meg az…

Igen, van ilyen, vannak, akiknek ilyen hülye családnevük van, nem szép dolog ezen csúfolódni. Pláne, hogy a nomen est omen egyszerű gépezete ezúttal is megkímél a komolyabb agymunkától: miért is hívják szegény főhősünket úgy, mint Bram Stoker XIX századi rémregényének…

Manapság Angliában már osztanak olyan díjat is, hogy „Az év strandkönyve”; első ránézésre a „Meztelen Fürdőzés” pont beférne ebben a kategóriába, de szerintem a strandon nem jó hosszú könyvet olvasni, mert az embernek nem jut ideje a fürdésre, és az sem…

A japán kultúrának sok rajongója van, és ez többek közt a japán lélek mélyén bujkáló sötét és esztelen kíméletlenségnek is köszönhető, ami az európai embert annyira izgatja. Ha Japánra gondolunk nem éppen a humánum és a pragmatikus békeszeretet jut az eszünkbe, és Mo…