Friss a Szigetről

Nincs megjeleníthető elem

Videók a Szigetről

Nincs megjeleníthető elem

Uj "kabirbedi" Péter programajánlója

Nincs megjeleníthető elem

Program

Helyszín és időpont szerint



Keresés a fellépők között


A Csáp Géza az Index könyv-, zene- és ilyesmi blogja.

A Csáp Géza az Index könyv-,
zene- és ilyesmi blogja.

Kulcsszavak

afrika (5) ajánló (67) barcs (5) beleolvastunk (26) beszámoló (63) brit (28) demotop10 (11) demóverseny (41) esemény (28) fesztivál (15) fotó (5) francia (6) hiphop (4) hír (10) hülyeség (8) interjú (11) irodalom (39) ismeretterjesztő (5) japán (5) karácsony (8) képregény (8) koncert (80) könyv (154) könyvhét (4) könyvtop (6) krimi (4) lemez (5) link (12) magyar (88) metál (28) német (7) net (12) novella (7) orosz (5) pop (15) punk (8) rádió (4) regény (28) reggae (6) rock (40) sci-fi (10) ska (12) sziget (114) szigetvideó (9) tökéletes (9) történelem (24) újrakiadás (4) usa (51) üzlet (7) válogatás (10) vers (6) videó (15) zene (276)

Friss comment:com

Nincs megjeleníthető elem

Friss topikok

Töretlen lelkesedéssel

2006.10.10. 10:23 vd

A Rapture-nek nem lehetett könnyű új lemezt csinálnia, hiszen a pár évvel ezelőtti punk-funk divathullám fénye mostanra teljesen megkopott, és a trendi New York-iak is valami egészen mással vannak elfoglalva. Annak idején a megmerevedett indie rock megmentőjeként üdvözölt, táncolható punkzene szinte ki is merült a Rapture – Echoes lemezében, a többi próbálkozás már ezt koppintotta egyre laposabban, illetve a DFA kiadó körüli arcok még tudtak néhányat villantani.

Ilyen helyzetben egy korábbi divatzenekar pont olyan nehezen adható el, mint a romlott kaviár, vagy a ráncos fotómodell. Ehhez képest a Pieces of the People We Love teljesen jól sikerült kis album. Pont az menti meg, hogy önfeledt bulizós az egész, és nem valami hűvös trendizéssel próbálják elvinni a dolgot. Az electroclash -mint korábbi divatzene - esetében az volt a buktató, hogy az eleinte újszerű szupermodell-hisztéria nagyon hamar unalmassá vált.

Az új albumon más lett a producer, a DFA páros helyett most Paul Epworth és Ewan Pearson. Az utóbbi főleg house-közeli remixek kapcsán ismert, emiatt a hangzás talán kifinomultabb, részletesebb, és kevésbé koszos, mint korábban. Ezt leszámítva pont ugyanaz a recept, vagyis önmagából kikelt énekes, seggrázós gitárok, sok basszus és kolompolás az első pillanattól kezdve. Összességében kicsit kevésbé jók a számok, kevésbé erősek a slágerek, viszont megvan ugyanaz a lendület, és teljesen értékelhető a lemez, ha nem tartjuk cikinek a divatos ismerőseink előtt.

Szólj hozzá!

Címkék: zene usa

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása