Csáp Géza

Szerintem a rock akkor jó, ha festett arcú, szőrös férfiak macsós dolgokat üvöltöznek hatalmas bőrszerkóban, lehetőleg valamilyen középkori fegyverre emlékeztető gitárral a kezükben. Ezzel szemben azt kell látnom, hogy az összes mai rockert a matekszakkörök szemüveges világa termeli: sehol egy hosszú haj, egy szegecs, vagy egy koponyás tetkó, mindenki úgy néz ki, mintha most jönne a napköziből.

Hallgassa meg őket!

Sajnos nincs PSP-m, ezért nem tudom kipróbálni, de elég komolynak tűnik a PSP Rhythm nevű szoftver, ami egy letölthető dobgép-program a kis fekete játékgéphez. A program nem csak dobhangokat tartalmaz, hanem van benne valami szintetizátor-szerűség is, sőt, effektezni is lehet. Az oldalon a „music” menü alatt meghallgathatunk néhány demót, amikről elsőre elég hihetetlen, hogy kizárólag PSP-vel készültek.

Izgalmas interdiszciplináris kutatási területet jelentene a pszichológusoknak és irodalmároknak azt kutatni, mitől rossz egy írás, de esetünkben nincs szükség szakértőkre. Az Eragonnal berobbant Christopher Paolini Örökség trilógiájának második kötete, az Elsőszülött egyszerűen attól rossz, hogy aki írta nem író, következésképp nem tud regényt írni. Ez amúgy nem szégyen, most mégis a második 700 oldalas kötetet kapjuk tőle, és ez már nem szép dolog. A kiadót persze nem hibáztathatjuk, a nemzetközi felhajtás adott, tehát a marketing-költségek nem őt terhelik, ráadásul Magyarországon forgatták a regény alapján készülő filmet, tehát nálunk eleve mindenki hallott róla.

A világsztárok koncertjeit és turnéit nyilvántartó Pollstar weboldal szerint jövő év június 30-án a Hősök terén lép fel Bryan Adams, ami gyanúsan egy T-Mobile Kapcsolat koncert lesz. A hír csak azért érdekes, mert a cég többnyire titokban kezeli az ilyen jellegű információkat, általában az esemény előtt egy hónappal szokták ünnepélyesen bejelenteni az ingyenes koncertsorozat következő vendégét és időpontját.

Kérdésünkre a T-Mobile sajtóosztálya annyit erősített meg, hogy Bryan Adams valóban a 2007-es Kapcsolat koncert lehetséges fellépői között van, azonban úgy tűnt, ők sem tudják, hogy ez az információ hogyan kerülhetett fel a Pollstar adatbázisára.

Az absztrakt, repetitív zene egyik legnagyobb alakja, az amerikai Steve Reich, a magyar zenei életben is kitüntetett szerepet játszik – ez is kiderült a művész szerda esti MÜPA-beli születésnapi koncertjéről. Ezt egyrészt onnan lehetett tudni, hogy zenészektől, írókon át miniszterekig mindenki ott volt, másrészt onnan, hogy Kepes András a színpadon elmesélte, hogy az ő asszisztenciájával Reich mester is segített beverni egy szöget a kommunizmus koporsójába, amikor még a nyolcvanas években Budapesten járt, és amikor más egy modern zenei esemény is zavarba tudta hozni az elbizonytalanodó elvtársakat. Gondolom ezzel érdemelte ki a Magyar Köztársaság Középkeresztjét.

A myspace.com-on leltünk rá erre a Whitesnake akusztikus dologra, és ugyan ellenezzük a rockzene ilyetén kiherését, és a képhez képest csúszkál a hang is, mégis belinkeljük, mert 1. elmaradt az itthoni buli, 2. Coverdale nagyon tud énekelni. Ide tessék klikkolni, hátradőlni, és kicsit nem dolgozni.

A rajongásnak is van határa, gondoltuk eddig, pedig nem, nincs neki. Az egy dolog, ha az ember a szobája falát Nox poszterekkel dekorálja ki, mert legfeljebb nem látogatja meg senki, ami adott esetben még áldás is lehet, esetleg vesz magának egy Pély Barna arcmásával ékesített lepedőt, vagy ha nagyon extrém akar lenni, akkor a kocsijára ráapplikál egy Rapülők matricát.

Az isten állatkertje azonban nagy, és a szemmel láthatóan alacsony kerítésen egyesek igen könnyen távoznak, megkeresnek egy arra hajlandóságot mutató kollégát, és rögvest a hátukba vésetik/karcoltatják kedvenc zenekaruk nevét, tessék csak alaposan megnézni a képet. Ezen felbuzdulva versenyt hirdetünk a hazai zenekarok rajongói körében, és várjuk az extrém Ossian és Edda piercingeket és Akela tetkókat.

Van ez a Fergie nevű csaj, akinek mi nagy tisztelői vagyunk, a faros-csöcsös-hosszúlábú fajta egyik díszpéldánya, énekelni eddig is csak hírből hallottuk (nem a Motörhead tagja), de a képeit szívesen elnézegettük. A héten valami Billboard díjkiosztón haknizott éppen, és ha már arra járt, előadott egy nótát, ami így első hallgatásra a Homár Csápgéza demóverseny döntőjébe nemigen kerülne be, de Fergie-szakértők szerint egyébként nem ilyen fos. A hölgy konkrétan elfelejti a szöveget, áll mint Zámbó Árpád egy Tankcsapda koncerten és vagy nem tud járni a magassarkúban, vagy be van állva. Szerintünk maradjon a pinamagazinok fotósorozatai mellett, az jól áll neki.

Amikor néhány éve felépült az Árkád az Örs vezés téren, akkor a Sugár, a 80-as évek egyik szocialista plázája hirtelen a konzumálás senkiföldjén találta magát. Előnyös elhelyezkedáse mindenesetre megmaradt, ezért a vezetőség mert egy nagyot álmodni és költekezni, nemrégen nekiugrottak a felújításnak. Hamarosan multiplex is nyílik, úgyhogy az Új Sugárnak átkeresztelt Sugár remélhetőleg visszanyeri régi vonzerejét a konzumálok körében. Most nagyon haladó módon otthont adott a magyar képregénykiadók éves seregszemléjének, a Hungarocomixnak, mely egyben vásár, művészeti performance és szubkulturális hejehuja (dec 9, szombat, 10-18 óra között).

Utolsó becenevű olvasónk először transzba esik a végtelenség láttán, majd összeesküvés-elméletet keres és propaganda-szagot érez egy kínai regényt olvasva.

Geológus édesapámmal való beszélgetésekkor újra és újra rácsodálkozom, hogy az, amit mi Történelemnek hívunk, mennyire pici kis vékony sávot fed le a Föld nevű bolygó történetéből. Olyan ez, mint éjszaka háton feküdni egy csendes erdei tisztáson és hagyni, hogy beszippantsanak maguk közé a csillagok. Valami ilyesmi járhatott az angolul író kínai szerző fejében is – aki kínai és amerikai egyetemeken tanított angol filológusként –, hisz az Egy múló pillanat majdnem fél évszázadot ölel fel Kína életében. Megérdemelten éli meg harmadik magyarországi kiadását Lin Yutang regénye, hisz a taoista türelemmel körbeírt részletek, a kínai bölcsességekkel fűszerezett párbeszédek és a helyi szokások szinte etnográfiai bemutatása egy varázslatos világba lövik ki a kelet-közép-európai olvasót.