Amikor néhány éve felépült az Árkád az Örs vezés téren, akkor a Sugár, a 80-as évek egyik szocialista plázája hirtelen a konzumálás senkiföldjén találta magát. Előnyös elhelyezkedáse mindenesetre megmaradt, ezért a vezetőség mert egy nagyot álmodni és költekezni, nemrégen nekiugrottak a felújításnak. Hamarosan multiplex is nyílik, úgyhogy az Új Sugárnak átkeresztelt Sugár remélhetőleg visszanyeri régi vonzerejét a konzumálok körében. Most nagyon haladó módon otthont adott a magyar képregénykiadók éves seregszemléjének, a Hungarocomixnak, mely egyben vásár, művészeti performance és szubkulturális hejehuja (dec 9, szombat, 10-18 óra között).

Lesz képregény-rajzolási bemutató, dedikálás, találkozhatnak kedvenc kiadójuk csapatával, no és tombola, hogy a hajdanvolt iskolai ünnepségek hangulatából is visszacsempésszenek valamit. Többek között Karafiáth Orsolya költő, Pálfi György filmrendező és Palya Bea énekesnő emeli az esemény fényét. A szervezők a tavalyi siker után az idén is több ezer érdeklődőre számítanak. A képregényt a Donald Kacsa „ajándékos" füzettel azonosító látogatókat itt kellemes meglepetésként érheti a kiadványok sokszínű tematikája, szuperhősöktől a hardcore filozófiáig (kedvencünk a keményfedeles Rabbi Macskája, letehetetlen). Aki elbaktat az idei, sorrendben a második Hungarocomixra, talán fogalmat alkothat arról, hogy miért nevezik ezt a műfajt a 9. művészeti ágnak.

A Magyar Képregénykiadók Szövetségének manapság közel 20 aktív tagja van. Többségüket a lelkesedés hajtja, a profitot egyelőre az idegen szavak szótárában keresgélik. Olvasótáboruk még viszonylag kicsi, de reményteljesen gyarapodik, úgyhogy nem adják fel a kiadók, reménykednek, hogy hobbijuk előbb-utóbb eltartja őket.

A képregény nem könyv, de nem is újság, ezért nehéz terjeszteni. Az újságosok könyvnek és drágának találják, a könyvesek meg lenézik és nem tudják hová besorolni. A helyzet lassan, de a terjesztői fronton is kezd megváltozni, az Alexandra könyváruházakban külön képregényes sarkot alakítottak ki és hamarosan talán a Libri is rászánja magát, hogy képregénnyel foglalkozzon. A többnyire megszállottakból álló képregénykiadó cégeknek lehetne jövője (értsd. profitja) Magyarországon is, főként, ha figyelembe vesszük, hogy milyen népszerű a műfaj nyugatabbra. Franciaországban például egy Asterix vagy Lucky Luke képregény milliós példányszámban jelenik meg és Németországban sem gyakran találunk olyan benzinkutat, újság- vagy könyvárust, ahol ne lenne külön képregényes állvány. Sajnálatos módon az itthoni kiadók egyelőre nem tudják rászánni magukat az összefogásra, ami a nyugati terjesztésben jól bevált közös állvány fenntartását jelenthetné. A játék nem nulla összegű, észosztás vége.