Friss a Szigetről

Nincs megjeleníthető elem

Videók a Szigetről

Nincs megjeleníthető elem

Uj "kabirbedi" Péter programajánlója

Nincs megjeleníthető elem

Program

Helyszín és időpont szerint



Keresés a fellépők között


A Csáp Géza az Index könyv-, zene- és ilyesmi blogja.

A Csáp Géza az Index könyv-,
zene- és ilyesmi blogja.

Kulcsszavak

afrika (5) ajánló (67) barcs (5) beleolvastunk (26) beszámoló (63) brit (28) demotop10 (11) demóverseny (41) esemény (28) fesztivál (15) fotó (5) francia (6) hiphop (4) hír (10) hülyeség (8) interjú (11) irodalom (39) ismeretterjesztő (5) japán (5) karácsony (8) képregény (8) koncert (80) könyv (154) könyvhét (4) könyvtop (6) krimi (4) lemez (5) link (12) magyar (88) metál (28) német (7) net (12) novella (7) orosz (5) pop (15) punk (8) rádió (4) regény (28) reggae (6) rock (40) sci-fi (10) ska (12) sziget (114) szigetvideó (9) tökéletes (9) történelem (24) újrakiadás (4) usa (51) üzlet (7) válogatás (10) vers (6) videó (15) zene (276)

Friss comment:com

Nincs megjeleníthető elem

Friss topikok

Hawtin-közeli élmény

2006.11.20. 12:50 vd

A múltkor pár fórumozó kiakadt, hogy Richie Hawtinról írunk a Csápban, pedig Hawtin mostanra olyan háztartási eszköz lett, mint a botmixer, vagy a gyúródeszka. Már az újságosnál is Ricardo Villalobos szól a háttérben, a fagyisnál a sorban két kislány az új Marc Houle maxiról beszél, a szülői értekezleten pedig több anyuka Ibiza 2006 pólóban jelenik meg. Ha ez talán túlzásnak tűnik, akkor is kár lenne az underground illúziójába ringatni magunkat csak azért, mert már nem a breakbeat a kedvenc zenénk, vagy mert gyakrabban járunk a Monóba, mint a Kultiplexbe. Lássuk be: mindenkinek a kishúga is minimáltechnót hallgat, erre ma már tényleg nem lehet identitást alapozni csajozáskor.

Manapság olyan erővel kutatjuk az undergroundot, hogy az öt percen belül válik popzenévé, és mi csalódott undorral fordulunk az ellenkező irányba, ha már kettőnél többen hallgatnak egy zenekart, miközben a legnagyobb cégek közösségépítő marketingfogásként egyre elvadultabb szubkultúrákat szponzorálnak. A jövőben talán valami holland sör fogja adni a pénzt a kisebb swinger-bulikhoz, esetleg mocsári trance-partykat támogat majd egy komolyabb bankhálózat. Itt ugyan még nem tartunk, de Németországban a T-Mobil alatt futó Electronic Beats által kiadott Slices magazin valahogy mindig a legújabb berlini cuccokat mutatja be. A Slices egy ingyenes DVD, és tényleg a legmelegebb DJ-kkel és producerekkel készítenek interjúkat teljesen laza stílusban, vagyis egyáltalán nem érzékelhető a szponzoráló anyacég zakósainak a hatása. Feltételezem, ők csak vödör pénzeket szórják a projektbe: - Csinálj, amit akarsz Klaus, te tudod, mi kell a srácoknak!

Mivel ilyen jól megalapozta magát a Slices, mint hiteles forrása a zenei újdonságoknak, elindított egy új, nem ingyenes sorozatot, melyben az elektronikus zene úttörőivel fogunk megismerkedni, és ki is lehetne alkalmasabb egy ilyen sorozat indításához, mint a már korábban említett, és rendkívül divatos Richie Hawtin. A dokumentumfilmben megismerkedhetünk az ifjú csodagyerek fiatalkorával, a háttérben puttyogó minimáltechno közben családi fotókat nézegethetünk az ifjú Richie-ről, majd sejtelmes szövegfoszlányokból megtudhatjuk, hogy Hawtin egy vezéralak és kultikus úttörő.

Kapunk egy kis bevezetést a Detroit-mítoszba is: megszólal sok öreg techno-producer, és közben bevillanó éjszakai felvételeket láthatunk a városról. Detroit akkoriban veszélyes gettónak tűnt a kanadai Windsor jómódú, fehér lakosainak, ezért oda csak az olyan alternatív kölykök jártak át bulizni, mint a kis Hawtin. Mint sok zseni esetében itt is rendezett a családi háttér, boldog a gyermekkor, támogatók a szülők. Apu nagy Kraftwerk rajongó és lelkes rádióamatőr, az ifjú Richie mamája pedig gyakran szedte a bulikon a jegyet. A film végigvezet minket egy töretlenül felfele ívelő karrier történetén, a kezdeti, raktárépületekben szervezett illegálbuliktól a világsikerig. Az a jó az ilyen életrajzi filmekben, hogy egy zseni sikertörténetét egy kényelmes fotelből végigkövetve olyan elégedett érzés keríthet minket hatalmába, mintha csináltunk volna valami fontosat.

Persze nem is ez a lényeg, hiszen az alapvető dilemma Hawtinnal kapcsolatban az, hogy ugye a zárkózott Plastikman milyen zseniális volt, és csak a jó arcok szerették, most viszont itt ünnepelteti magát ez az elkurvult szőke, ez a berlini drogos, és erre az elpopposodott Hawtinra már rákaptak a kevésbé jófejek is. Hiszen őrület, hogy már lányok is vannak a bulin, és teljesen hiszti, ha egy ilyen komoly karrier után valaki élvezni meri annak gyümölcseit: hogy mer az illető felvenni egy színesebb pólót, hogy egyáltalán van neki haja, és hogy mer egyáltalán mosolyogni szett közben? Szerintem naivság elvárni bármelyik művésztől, hogy csak azért, mert egyszer nagyot alkotott, élete végéig aszkéta módjára éljen, leborotvált fejjel, nyers kaját zabálva, mint valami visszavonult Grabovszky. Nem kell mindjárt elkeserednünk, ha már nem csak mi ismerünk valamit, ha hirtelen szélesebb rétegeknek is bejön egy zene, vagy ha egy zárkózott zseni kicsit megtanulja elengedni magát. A zseni is csak ember, őt is megilleti a pihenés, nekünk többieknek meg marad a DVD, vagy ha valaki többre vágyik, elmehet pénteken megnézni Magdát, aki már majdnem Hawtin.

4 komment

Címkék: zene film dokumentum

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mista · http://langologitarok.blog.hu 2006.11.20. 17:34:34

a kiakadas es a meglepodes kozott igen nagy a kulonbseg. en a multkor meglepodtem, hogy mar itt is irtok hawtinrol.
nem gondolom, hogy ez problema lenne, csak vegignezve az eddig csapgezat, kisse a levegoben logott. ennyi.

van egy olyan (lehet teves) erzesem, hogy olvastad az altalam multkor linkelt soundheades cikket, es az alapjan szuletett az utolso bekezdes.
felre ertetted a cikket asszem, mint ahogy sokan masok is. mondjuk megertem, utolag belatom eleg szarul lett megirva :)

nem az a baj, hogy hawtin egy vitathatatlanul zsenialis karrier utan(?) meri elvezni az eletet, es mar nem kopaszon fekete-feher-pirosban nyomul, meg hogy elokerultek mas szinek is a ruhataraban!

a problema az, hogy mikozben elvezi az eletet zeneileg sorra egyre szarabb dolgokkal all elo, egyre kozepszerubb amit csinal.
2006ban ugyan felesleges overgroundrol es undergroundrol vitat nyitni, tobbek kozott az altalad leirtak miatt is, am ettol fuggetlenul hawtin feladta azt a mentalitast, ami korabban jellemezte. felhagyott a folyamatos megujulassal. beall a sorba, amit korabban soha nem tett meg.
az egy dolog, hogy mostanra ertek el sokan oda, hogy trendi, divat lett az, amit egyesek mar hosszu evek ota figyemmel kisertek (jelen esetben a minimalhouse, -techno,) es ez alapjan mondhatnank azt, hogy hawtin most csak learatja eddigi munkaja gyumolcset, de nem. ugyanis azaltal, hogy trend lett a stilus (ami amugy minimum 3-4 eve elore megjosolhato volt), a szokasos modon megjelennek benne az egyre silanyabb minosegu zenek is. most lenne igazan nagy a felelossege egy richie hawtinnak, hogy ettol fuggetlenul o tovabbra is szallitsa a minoseget, am nem teszi ezt meg.
hawtin jelenleg olyan, mint az oregedo rocksztar, aki meg karrierje vegen utoljara parszor vegig haknizza a vilagot, kelti a mubalhet maga korul, csak eppen mar izzadtsagszagu az egesz, es ezzel sarba tiporja korabbi epitmenyet. (nem akarom peldaul kapasbol axl rose-t emliteni, de maris megtettem)

nem varom el hawtintol, hogy elefantcsonttoronyba zarkozva eljen, a zseni mertekadoja nem ez.
azt viszont azt hiszem joggal varom el tole - miutan a fel eletemet elektronikus zenevel toltottem, tobbek kozott az o hatasara - hogy ne jarassa le, es tapossa foldbe mindazt, amiben sokakkal egyutt en is hittem evekig. (akar mennyire is patoszosan, netan szentimentalisan hangzik mindez!)

ja, es a vegere ket dolog:

"a szülői értekezleten pedig több anyuka Ibiza 2006 pólóban jelenik meg."

errol annyit, hogy ibiza mindig is a kommersz gyujtohelye volt, barmekkora partik is legyenek ott. nagyjabol akkor kezdodik egy dance stilus halala, amikor meghoditja ibizat. tessek belegondolni, mi volt mondjuk a slager 98 nyaran ibizan, es mi lett abbol a stilusbol mara, es kik a legfobb kepviseloi. (aztan lehet jonni vele, hogy nem halott az. de, halott.)

a masik, hogy jo dolog egy ilyen "ismerjuk meg a nagy oregeket" sorozatot kesziteni, de ha mar amugy is detroitra van a fele kielezve, talan illob lett volna juan atkins-szal, derrick may-jel, esetleg kevin soundersonnal kezdeni.
mar csak azert is, mert detroit hordozza mara egyedul azt a szellemiseget, amirol valaha ez az egesz, globalis tortenet szolt.
persze nyilvanvalo, hogy egy nemet sorozat miert megis richie hawtint valasztotta.

(es ezzel egy percig sem vitatom, hogy a kiadvany amugy jo.)

MegaZork · http://megazork.blog.hu 2006.11.21. 11:12:12

en nekem a legutolso elmenyem hawtinnal a tavalyi timewarp, es sztem mistanak van vhol igaza, mert most fuggetlenul attol hogy divat é vagy sem ecceruen NEM VOLT JO!?!?! (najo nem volt rossz csak a tobbiek jobbak voltak) villalobos is divat de o legalabb meg mindig jo zeneket csinal vagy nemtudom, nem bassza el a keveréseket (ok nembaj ha nem tud vki mixelni de hawtin annyira kesz mindig h nagyonidegesito mar). a masik meg hogy eleg mondjuk 5 ricsihawtin lájvmixet meghallgatni a kozelmultbol es kitunik hogy ugyanazokat a zeneket jatsza ujra es ujra (heartthrob baby kate?!?!) (a legundoritobb ilyen temaban sven vath aki mar 2 eve ugyanazokat a zeneszamokat jatsza ugyanabban a sorrendben, tuti hótint is o kurvitotta el). mind1, magdas buli másztszí, utana meg a wighnomy brothers is másztszí

deftonz 2006.11.23. 00:17:51

a regisztrációs email lassúsága(2 nap) miatt maximum annyit tudok írni, h a legtöbb dologban egyet értek mistával.
senkit nem bánt szerintem, hogy hawtin (a dvd előzetes szerint) egy rock sztár lett manapság. azért sem megyek ki a kossuth térre, mert egy dj tiesto is játsza a 'spasik'ot. de a szerző úgy beszél róla, mintha -tegyük fel- '90 óta egy fikarcnyit sem változott zeneileg. itt nem arról van szó, h azért keserű a szőlő, mert a sarki fűszeresnél is plastikman zakatol, inkább arról van szó, hogy ezért az eredményért hülyét csinált magából.
minden zenésznek az a titkolt v nemtitkolt célja, h minél szélesebb körhöz eljusson. bizonyították már sokan(pl. a prodigy a kilencvenes évek közepén), lehet úgy undergroundból overbe átmenni, h az alapkoncepción nem változtatunk, nem adjuk fel az elveinket. ha így nézem, richienél ezt nem veszem észre, akárhogy is próbálom. nem láttam a dvd-t, de kiváncsi lennék, pl. mad mike banks nyilatkozik-e arról a véleményéről, amit ma képvisel jelen cikketek főszereplőjével. bár nem hinném, hogy azokban az emelkedett pillanatokban ünneprontó akart lenni... :)
süti beállítások módosítása