Csáp Géza

Azoknak az íróknak, akik biztosra mennek, van egy jól bevált módszerük arra, hogy az olvasóval elfogadtassák főhősük világnézetét. Ez a varázsösszetevő pedig a betegség. A legjobb, ha nem testi rokkantság, hanem szellemi hátrány sújtja a főhőst, lehetőleg valami olyasmi, ami kitaszítja az emberi társadalom szokásos szövetéből – beszédhiba, autizmus, idiotizmus, kóros szerencsétlenség - és a perifériára löki, ahonnan nézve minden vicces vagy érdekes, vagy hátborzongató.

Esetünkben a kóros gyűjtőszenvedély emészti fel a főhős életét, aki amúgy tökéletesen szánalomra méltó, jelentéktelen alak. Az élete is jelentéktelen, és az első oldalakon elbaltázott öngyilkossági kísérlete is jelentéktelen.

Ellen akartam szegülni valamennyi eddig hallott előítéletnek, és azzal kezdeni, hogy a 30Y zenekar „Csészényi tér” című első lemeze kicsit sem Kispál-parafrázis - főleg, hogy még Lovasi András is ezt hangoztatja -, de meghallgattam, és az.

Ha elnézőek akarunk lenni, mondhatjuk, hogy a huszonöt-harmincasoknak becsült zenekartagok sok Kispál-koncertre jártak, és ott alaposan inspirálódtak a művészektől. Ha nem akarunk elnézőek lenni, akkor azt is mondhatjuk, hogy egy egyéni megoldásokkal felturbózott tribute albumról van szó.

A Hangoskönyv Kft. lemezein (hamarosan meg is emlékezünk róluk) annyira ellenállhatatlannak találtuk a műveket felolvasó színészek apró portréit, hogy muszáj az élményt megosztanunk Önökkel. Balázs Péter Poirot-, Tahi Tóth László Sherlock Holmes-történeteket olvas föl, ehhez Tahi Tóth olyan arcot öltött, mintha elsősorban a hallgatót gyanúsítaná a furfangos gyilkosság elkövetésével, Balázs Péterről meg mintha véletlenül a fénykép negatívját tették volna a borítóra, persze csak a fehér bajusz okozza a csalóka hatást. Reméljuk, a lemezek is legalább ekkora örömöt okoznak majd, de tényleg.

Matisyahut első látásra nem is hittük el, talán tavalyelőtt futottunk bele valami tévéshow-s fellépés felvételébe, és ugye nem mindennap lát az ember szakállas-öltönyös haszid zsidót reggae-t énekelni, ráadásul nem is rosszul. Aztán Matthew Paul Millernek bejöttek a dolgok, a mostani, második stúdióalbuma már aranylemez, nemrégiben pedig a Bonnaroo fesztiválon már nyolcvanezer ember előtt lépett föl.

Ön mihez kezdene, ha radikálisan bevállalós természetének hála egy reggelen a londoni Victoria pályaudvaron találná magát két gyerekkel, egy feleséggel, néhány bőrönddel és párszáz fonttal a zsebében? Állásajánlat nélkül, tankönyv-ízű angol kifejezésekkel a nyelvén? 2004 májusa óta ez a reggel számos honfitársunkra rávirradt.

Mészáros Antónia a BBC riportereként egy éven át követte egy tucat uniós bevándorló sorsát Londonban, főképp lengyelekét és magyarokét. Ha valakinek illúziói lettek volna, most itt az alkalom: Az Unió nomádjai eloszlatja őket.

"Apropó nélkül" rovatunkban ma a világ egyik legjobb pszichedelikus popvideóját tartogatjuk Önöknek az ezredforduló érzelmileg felfűtött napjaiból, melyben David Hasselhoff különböző hátterek elé vetítve röpköd, és bemutat pár akrobatikus gyakorlatot is. De minden további kommentár csak késleltetné az élvezetet:

Vajon mi lehet a titkos kapcsolat a magyar irodalom és a futball között? Az nem titkos, hogy az Esterházy öccse focista, meg már nem is az, noha az Esterházy még író. De miért van az, hogy az átlag magyar író kb. úgy focizik, mint egy jó negyedosztályú? Mintha gimi óta abba sem hagyta volna. De akkor mikor volt ideje belezülleni az íróságba? Miért van az, hogy a magyar írók focicsapata általában megveri más népek írócsapatait, már ha egyáltalán képesek összehozni efféle válogatottat? Az oroszokat valamikor a kilencvenes években 12:1-re verték Franciaországban, Viktor Jerofejev, orosz író meg is írta egy méltatlankodó novellában (a Férfiak című kötetben), melyben gyakorlatilag lefasisztoidozta a magyar írók játékát. Nem igazán tud veszteni. Legutoljára Bécsben járt a magyar írók válogatottja. „A szimpatikus osztrák íróknak nem volt esélyük.” – meséli Darvasi vicces tudósításában.

Hétfőn Deftones a Pecsában, modern metál, áhítattal övezve, szerdán indul a mezőtúri Wan2 Fesztivál, Entombed, Paradise Lost, Apocalyptica, Agnostoc Front. Csütörtökön öt év után előbukkan az elfeledettségből az Up! zenekar, egyből egy tízéves jubileumi koncerttel (Bed Beach), featuring Pély Barna, akinek ez sok, az inkább menjen a Római Partra, ekkor kezdődik ugyanis a Nagyskaland fesztivál, ahol kevés kivétellel az összes magyar ska- és reggae-zenekar fellép majd. Szombatra két program kínálkozik: ekkor tartják a segélykoncertet Horváth László trombitás gyógykezeléséért délután négytől a Gödörben, fellép a Másfél, a Tudósok, Lovasi András és Kiss Tibi, a Specko Jedno, az Amorf Ördögök és még sokan. Szintén szombaton az A38-on Señor Coconut electrolatino-mester ad elő slágereket vicces latinban. Egyébként most hétvégén kezdődik a hajó Electronic Beats nevű sorozata, öt egymást követő hétvégén fellép például a Utah Saints, Badmarsh, Shri, Nicola Conte és a Transglobal Undeground.

A múlt heti Vekeri-tavi fesztivál pénteki csúcseseményének, a Tankcsapda koncertjének egy kínos pillanatáról emlékezik meg egyik kedvenc debreceni bloggerünk, Basahalom: Lukács kénytelen figyelmeztetni a közönséget, hogy ugyan ne dobálják már sörösdobozokkal a színpadot, különben hazahúznak a francba (nem pont így fejezte ki magát, de mi prűdek vagyunk).