Vajon mi lehet a titkos kapcsolat a magyar irodalom és a futball között? Az nem titkos, hogy az Esterházy öccse focista, meg már nem is az, noha az Esterházy még író. De miért van az, hogy az átlag magyar író kb. úgy focizik, mint egy jó negyedosztályú? Mintha gimi óta abba sem hagyta volna. De akkor mikor volt ideje belezülleni az íróságba? Miért van az, hogy a magyar írók focicsapata általában megveri más népek írócsapatait, már ha egyáltalán képesek összehozni efféle válogatottat? Az oroszokat valamikor a kilencvenes években 12:1-re verték Franciaországban, Viktor Jerofejev, orosz író meg is írta egy méltatlankodó novellában (a Férfiak című kötetben), melyben gyakorlatilag lefasisztoidozta a magyar írók játékát. Nem igazán tud veszteni. Legutoljára Bécsben járt a magyar írók válogatottja. „A szimpatikus osztrák íróknak nem volt esélyük.” – meséli Darvasi vicces tudósításában.

Mindezt csak ízért írtam ide, hogy bebizonyítsam, hogy egyáltalán nem erőltetett közönségsiker-hajhászás, ha a VB idejére több író is focis témájú könyvet időzített. Darvasi A titokzatos világválogatott-ja azonban nem friss írás, hanem korábban megjelent focis témájú szövegek válogatása. Darvasi minden írása egy kicsit túl erős ahhoz, hogy nyugodtan el lehessen olvasni, még ezek a tárcák is. Vadítóak, meg megrázóak, és sosem tudnak csak a fociról szólni, előbb-utóbb mindig az élet lesz belőle. Ez baj. Én a focit, mint játékot szeretem nézni, de A titokzatos világválogatott – noha pikolónyi kis szövegekből áll - nem képes megmaradni a játék egyszerű színei és formái közt, folyton túlszalad, és nekünk szegezi a súlyos kérdéseket. Ön például mit tenne, ha tizenegyest kellene rúgnia egy már amúgy is megnyert meccsen, de amikor ott helyezkedik, az ellenfél kapusa odajön, és könnycseppel a szemében megkéri rá, hogy ne rúgja be? Hogy maguk már úgyis megnyerik, de neki az élete függ ettől.

Darvasi László: Titokzatos Világválogatott
Magvető, Budapest, 2006
2290 Ft