Csáp Géza

Aki tegnap hallgatott Barcs Flash Miki programtippjeire, elmondhatja, mennyivel enyhébb mentális sérülést szenvedett, mint azok, akik irányzék nélkül kavarogtak arctalan masszaként. Bár a Szigeten józan ítélőképessége birtokában senki nem fogyaszt semmit, jó tudni, hogyan kerülheti el, hogy kompromittáló vágóképek készüljenek Önről és kedveséről a Megatánc-sátor sötétebb bugyraiban:

Ambivalens érzelmeket gerjeszt a Nagyszínpad elé dömperezett homok: egyfelől ugye biztosítja az adekvát, kellemes tengerparti érzést, azonban éppúgy megnehezíti a járást, mint a tengerparti föveny, így az amúgy ruganyos, energikus lépteink félszeg cammogássá szelídülnek. (Itt meg kell említenünk, hogy miközben az internetsátorban posztoljuk ezt Önöknek, odakint egy női hang éppen a Száguldás, Porsche, szerelem című örökzöldet gyalázza a sárba, csak hogy miket kell kiállni.) A tengerparti érzés ellenére majdnem végignézzük a Therapy?-t, főleg az új lemezt erőltetik, ami nem baj, mert az új lemez jó, de játszanak régi slágereket is, a Troublegumról például, ha már az interjúban rákérdeztünk.

Ha nem menne a lejátszó, akkor itt van Quicktime formátumban.

Nulladik napi már-már leleplező filmünkből végképp kiderül, hogy a Szigeten semmi szükség koncertekre és más programokra. Spontán német zenekar a bejáratnál, egy szabadságpárti merdzsós vallomása, hihetetlen elemzés a kubai helyzetről (!) és kígyóbűvölő korongrészeg csajok.

A Nagyszínpad mögötti elkerített részben adtak interjút szerda kora délután a Therapy? barátságos és laza tagjai, akiktől a kérdőjelet csak azért se kérdeztük meg, helyette inkább a rockzene és a hírnév kérdéskörét feszegettük, meg persze a rockzene mai állapotjáról beszéltünk. 

Mi már megkezdtük az öreges sztorizgatást a legendás szigetes évekről, de önöktől is várjuk a leveleket, mert mi kevesen vagyunk, Önök viszont marha sokan. Bátorításul bepostoljuk az első hozzászólást, ami egy klassz történet, függetlenül attól, hogy igaz-e, de miért is ne lenne az?

Az előzetes híresztelésekkel szemben és a hétvégi időjárás viszontagságai ellenére sincs sártenger a Szigeten. A főutak és az ösvények is járhatóak, illetve a nagyszínpad környéke is boldog szabadstranddá alakult köszönhetően a zseniális ráérzéssel kihordott homoknak, kavicsnak és egyéb építőipari törmeléknek. A mocsárvilág visszaszorult a sötét, elhagyottabb helyekre, ahol azért alattomosan támad - már volt precedens instant bokáigsüppedésre környezetünkben -, tehát a már jól bejáratott láb elé nézést javasoljuk a susnyásban.

A szervezők későbbre tolták a forradalmi átrendezéseket a terepen, magyarul, aki az elmúlt 4 évben egyszer is képest volt megjegyezni bármi helyét, az most sem fog tudni eltévedni. Megoszlottak a vélemények, hogy ha sátras látogatóval fekszik össze a napijegyes, mennyire hangosan kell sikongatnia, hogy ki ne dobják illegális ottalvás címén. A Sziget oldaláról aztán kiderült, ha az aznapi és a következő napi karszalag is rajta van, nem esik bántódása.

A szervezők féltek az esőtől, majd sártól, a műanyaglapos borítás viszont korábban nem igazán vált be, így ezúttal homokszórással kísérleteznek a Nagyszínpad előtt. Nézze meg a képgalériát, amelyből az is kiderül, hogyan indult a részegeskedés a Szigeten!

A Sziget már olyan öreg intézmény, hogy régesrég megvannak a saját katonatörténetei: legendás sztorik mindeféle berúgásokról, ájukásokról, szerekről, csajokról, (konkrétan dugásról), meg pasikról, nem beszélve a töréses balesetekről, nagy lebőgésekről és egyebekről. Mostantól mi is ontani fogjuk magunkból a harmadik kör után elmesélhető igaz történeteket. Első mesélőnk Spirk riporter, aki közelről figyelhetett egy bűncselekményt.

Mikor írtál utoljára számot? És mikor fogsz?

Két-három éve. Legalább egy szám lesz az elkövetkező tizenöt évben is. Egy vagy több biztosan.

A politika tehát nem érdekel, de társadalmilag aktívnak mondanád magad?

Igen, sokat koncertezünk például. Kurva unalmas ebben az országban, hogy mindig a kisebbik rosszat kell választani, ebből vagy kiszáll az ember - mint én például -, vagy végtelen sokáig belemegy. Mondjuk, most itt van, hogy Demszky vagy Tarlós. Most e kettő közül mégis kit válasszak? Mind a kettő egy féreg.

Kedvenc zenészünk megnyílt a velvetes csajoknak. Olvassa el végig, megéri! És ne feledjék: vasárnap este tízkor a Bahiánál Flash-koncert.