A Sziget már olyan öreg intézmény, hogy régesrég megvannak a saját katonatörténetei: legendás sztorik mindeféle berúgásokról, ájukásokról, szerekről, csajokról, (konkrétan dugásról), meg pasikról, nem beszélve a töréses balesetekről, nagy lebőgésekről és egyebekről. Mostantól mi is ontani fogjuk magunkból a harmadik kör után elmesélhető igaz történeteket. Első mesélőnk Spirk riporter, aki közelről figyelhetett egy bűncselekményt.

Amikor a szervezők rájöttek, hogy a többnapos programsorozat rengeteg fifikás látogatót vonz, akik inkább folyamatosan bentmaradnak a szigeten, minthogy újra jegyet vegyenek, még nem létezett a biztonsági karkötojegy.

Először a jegyelkéréses ellenőrzés fokozásával próbáltak szűrni, és csak aztán jelent meg a karkötő. Az első prototípusok még egyszerű PVC-ből készültek és egy műanyag szegeccsel fogták össze őket. A szegecset ellenőrző kapusok aztán pont egy vásározó kézműves havernál nem találták rendben, pedig tényleg becsületesen vásárolta, és önhibáján kívül lazult meg a kezén.

A kézműves nagykerek kínálatával tisztában lévő szigetlakó ezért első haragjában vásárolt egy nagyobb lapnyi PVC-t a megfelelo fajtából, és a sérült karszalag alapján vágott egy újat magának, és még készített tovább harmincat is a bosszú miatt. A felesleget tíz jegy áráért eladta még a kapuban egy ott ácsorgó csoportnak, és megvolt az egész heti költőpénze.

A sztori annyira igaz, hogy annak idején a Sziget Híradó is feldolgozta, a leleplező felvétel megtekinthető itt.