Az enyhén goás háttér előtt pózoló zenekar igézően keveri a műfajokat. Van itt funk-szerű alap, van U2-ra hajazó magas gitár, költőinek szánt, kozsós szövegfordulatok, és megszólal minden létező effekt a káosz-refrén alatt. Sőt, külön adalék még, hogy olykor alig hallhatóan egy vérbeli rapper keménykedik a háttérben, aki már biztos szívesen berakná mancsát a puncsba. Ez egy stilisztikai hullámvasút, ahol mindenki megmutathatja, mire képes. A gitáros becsempész a futamok közé néhány dzsidzsit, a basszusgitáros vadul csattogtat, amikor épp nem figyelnek a többiek, az énekes pedig megereszti ezeket a fájdalmasan magas futamokat, amik, hűen a magyar pop hagyományaihoz, mindig arra rímelnek, hogy „már” vagy „még”.

Hallgassa meg őket!