Milyen a jó techno album? Én utoljára Leftfieldet meg Prodigyt hallgattam album formában, meg persze Plastikmant, de az kicsit más. Egy ilyen arc esetében, mint Jeff Samuel, aki korábban egy csomó sikeres maxit volt képes kipréselni, már inkább az a kérdés, hogy vajon sikerülhet-e egyáltalán valamiennyire albumszerűt készítenie, vagy az egész olyan lesz, mint egy Tiefschwarz lemez, ahol minden szám ugyanannyira próbál erőlködni.

Próbáltam pár napig hallgatni az albumot, hogy lássam, mennyire használható hosszabb távon. Elsőre kiderült, hogy úgynevezett “utaztatós” technóval van dolgom, vagyis barátságosak a hangok, kellemesen andalítóak a futamok, és nem túl erőszakosak a ritmusok sem. A másik ami biztos, hogy az utolsó szám iszonyatosan el van találva. Az “I Think They Are Trying To Say Something” külön ki volt adva bakeliten is, és valóban, ez a lemez egyik legkarakteresebb és legizgalmasabb pontja, bár nem feltétlenül bulizáshoz (kivéve, ha a buli egy brazil tengerparton van délelőtt 11-kor).

A lemez alapvetően nyugis és elszállt, minimalista de kellemes, viszont nem hiszem, hogy úgy rá lehetne kattanni, hogy az ember csak ezt hallgatja egy hónapig. Mindegyik szám teljesen oké, kerek az album, viszont nem bontakoznak ki érzelmi mélységek, inkább tökéletes aláfestés lehet mondjuk melózáshoz, vezetéshez, főzéshez, vagyis amikor kicsit el lehet szöszölni valamin, és sokkal kevésbé unalmas, mint egy chill out válogatás.