Az absztrakt, repetitív zene egyik legnagyobb alakja, az amerikai Steve Reich, a magyar zenei életben is kitüntetett szerepet játszik – ez is kiderült a művész szerda esti MÜPA-beli születésnapi koncertjéről. Ezt egyrészt onnan lehetett tudni, hogy zenészektől, írókon át miniszterekig mindenki ott volt, másrészt onnan, hogy Kepes András a színpadon elmesélte, hogy az ő asszisztenciájával Reich mester is segített beverni egy szöget a kommunizmus koporsójába, amikor még a nyolcvanas években Budapesten járt, és amikor más egy modern zenei esemény is zavarba tudta hozni az elbizonytalanodó elvtársakat. Gondolom ezzel érdemelte ki a Magyar Köztársaság Középkeresztjét.

A tegnap esti koncert a művész hetvenedik születésnapjára rendezett világkörüli turné utolsó előtti állomása volt, főszerepben az Amadinda ütős-együttessel. Négy darabot hallottunk, az egyikben maga a zeneszerző is játszott: a Music for Pieces of Wood (Fadarabzene) 1973-ból valódi modern klasszikus, nálunk húsz éve játsszák, én mégse hallottam még. Az Amadinda négy tagja és a baseball-sapkás, hetvenes jenki öt különböző hangmagasságban (a, h, cisz, disz és egy oktávval magasabb disz) megszólaló üreges fadarab-pár ütögetésével egyszerre filozofikus és primitív, matematikus és eksztatikus zenéjével mély-mocsári transzba andalította a nagyérdeműt. A darabot méltatlanul mellőzik a kereskedelmi rádiók, szerintem kifejezetten slágeres, pörgős szám és nem is túl hosszú. Ráadásul tábortűz mellé is tökéletes volna, bárhány tagú együttesre felfejleszthető, és gyakorlatilag hajnalig variálható.

Ezután egyre népesebb társaság gyűlt össze a színpadon, nagybőgők, marimbák, és négy kamion-hangerejű trombita, ami alkalmanként visszafújta az előkelő közönséget az anyja hasába, hegedűk, vibrafon, stb, az egész kezdett egy kis Tesz-vesz Városra hasonlítani, harminc kis hangszer teszi a dolgát, bólogat, sivákol, kattog, a zene pedig Reich-hez méltóan könyörtelenül menetel a wittgensteini végkövetkeztetésekig. Az utolsó legnagyobb lélegzetvételű, félórás darabhoz - You are – egy egész kórus – a Schola Cantorum Budapestiensis - is felmászott a színpadra, így már legalább hatvanan nyomták odafent. Ez azonban vagy nekem, vagy Reichnek már egy kicsit túl sok volt, az egész kezdett szétesni, és megkomorodni. Megkönnyebbülve távoztunk.