Az eddigi gyakorlattól eltérően (lassan fogat hullató, nyolcvanas években fénykorukat élő zenekarok) egy friss, modern darab kerül be a sorozatba, még mielőtt vén szarnak titulálna a blogon lelkesen kommentelő nép. A Stone Sour persze nem csak azért került be az illusztris társaságba (muhaha), mert friss, meg új, mert ezen az alapon a My Chemical Romance is itt lehetne, de nem akarok ízléstelenkedni, hanem azért, mert kurva jó albumot raktak össze az idén, amit tulajdonképpen egy hónapja folyamatosan hallgatok.
Iowa, ahonnan a lelkes fiatalemberek származnak, nem éppen festői tájairól ismert környék, 7 hónapot eltöltve a tehenek és kukoricaföldek között csak azon csodálkozom, hogy a Slipknotban hallható dolgoknál nem idegesebbek a zenészek, mert ha nekem kellene ott élnem, olyan halálmetált játszanék, mint állat. A Stone Sour ezzel szemben úgy tűnik, mintha az olyan dolgok kiélésének színtere lenne, melyeket James Root gitáros (#4) és Corey Taylor énekes (#8) a Slipknotban nem élhetne ki maradéktalanul, mondjuk a dallamos éneklés, és a lazább riffelés.
A zenekar viharos történetét nem akarom részletesebben taglalni, nem volt egyszerű, míg 2002 augusztusában eljutottak az első anyag megjelentetéséhez (ami nem mellesleg 882.000 példányban fogyott el), tíz év szopás kellett hozzá, majd vér, veríték és Slipknot turnék közepette született meg vizsgált darabunk, aminek az első pár taktusa úgy megüti az ember agyát, mint egy Demszkyt lebunkózó Tarlós interjú. Jó kis szaggatott ritmusok, súlyos gitár és kellemesen dallamos ének jellemzi a 30/30-150 című alkotást, ami a wikipedia szerint a 30-as kaliberű winchester puskára utal, vagy mire, hát nem tudom.
A folytatás, ha lehet még jobb, aki a címadó számra nem kezd el csipegetni az menthetetlen, menjen Nox-ot hallgatni, vagy a népes Zámbó family alkotásait. Isten egy nóta a Come Whatever May, olyan riffel, amiért a magyar gitárosok a fél karukat odaadnák. Már ezért az egy nótáért érdemes lenne egy bulin az első sorig nyomulni, és még hol a vége? Sorban jönnek a jobbnál-jobb számok, a kissé Foo Fighteres refrénnel bíró Hell&Consequences, a Pink Floydos hatásokat (is) felvonultató Sillyworld, az ismét csak megkapó dallamvilággal és jó mélyre hangolt gitárokkal támadó Made Of Scras-Reborn páros, majd a Through Glass, ami ismét bebizonyítja, hogy lassú nótákat csak metálzenekarok tudnak írni. A lemez végefelé található a Socio című alkotás, aminek a refrénjét az istennek nem tudom kiverni a fejemből, pedig jó lenne, mert hülyének néznek a kollégáim.
Summa summárum, nagyszerű lemezt kapunk az iowai dühös zenészektől, és ha most valaki azt kérdezné tőlem, hogy a Slipknot-Stone Sour kettősből melyiket tartanám meg magamnak, örökbe, akkor biztos, hogy a whisky-narancslé keverékről nevét nyúló SS-t. Tessék megvásárolni a lemezt, nem kidobott pénz.
tejbegrrr!!! 2006.12.01. 12:40:13
dejavubazz 2006.12.01. 14:38:48
1.) a tokeletes lemez sorozat eddigi tagjaival ellentetben ez a lemez egyszeruen tul friss ahhoz, hogy (maris) statust kapjon kozottuk. (Talan nem csak velem esett mar meg, hogy - akar honapokon keresztul - szethallgattam egyes albumokat, hogy aztan evekig, vagy soha tobbe ne kivanjam meg oket ujra.
2.) lassu notak teren pedig a rock/metal bandak mellett azert kozvetlenul ott sunnyognak a fulledt/dugos, sepruzos dalokat iro jazz-zeneszek is.
Jut eszembe: King's X-et tervezel a sorozatba?
sixx · http://comment.blog.hu 2006.12.01. 15:07:14
MocskosDog 2006.12.02. 13:21:57
zsolesz 2006.12.02. 21:46:35
dejavubazz 2006.12.03. 00:57:24
zsolesz: asszem felreertetted/tulreagaltad. Szo sem volt baszkurarol, csak annyit kozolt a tag, hogy o nem komalja es pont.
De ha mar... akkor nekem leginkabb a Dogman album, na arrol aztan boven guberalhat az ember fasza kis izes/hipnotikus riffeket. Az asszem tokeletes kozeli cucc.
Arrol meg, hogy nem ismerik/szeretik tul sokan: tan azert, mert nem konnyu megkomalni meg akkor sem, ha zenebuzi az ember. (Es hat nezd meg ezt a pasast! www.12stringbass.net/Doug2x2.jpg Es most tedd a szivedre a kezed es ugy mondd, hogy siman ki lehet belole nezni, hog yjo zenet csinal!) Emlekszem, anno bizony en is megriadtam egy-egy herezacskoszort meresztoen simogato vokaltol! :)) De hat itt vagyok, tuleltem, arrol nem is beszelve, hogy a bluesos dolgokhoz is ekkortol kezdtem megertobben viszonyulni.
sixx · http://comment.blog.hu 2006.12.03. 04:04:37
zsolesz 2006.12.03. 20:15:52
gee 2006.12.03. 21:51:33
zsolesz 2006.12.04. 17:27:46
rexx 2006.12.04. 20:25:09
( A Living Colour a Szigeten azé' odabaszott Doug-gal, vagy nem? )
zsolesz 2006.12.04. 21:30:49
jazzbubu 2006.12.13. 14:32:22
dear sixx!
Sikerült ócsón beszerezni a Művet.Kurva jó!Köszi,minden úgy van ahogy leírtad.A fiam szerint a dobos is a helyén van.