Csáp Géza

Csáp Gézát mindig is érdekelte a populáris félirodalom és a hivatásos irodalom kapcsolata, hűségesen be is számoltunk a Partitájmról , a Vanda Örökről, és még Földes Jolánról is. Az antológiákat is kedveljük, pláne az olyat, amiről nem nyilvánvaló, hová vezet. Nem hasonszőrű szerzők jutalomjátéka, hanem egy bizonytalan végkimenetelű merítés, és bizony határozottan ilyen volt az Ulpius-Ház 7 Főbűn című antológiája, melyről annak idején be is számoltunk, de mivel, amint azt már akkor is elpanaszoltam, az este végére elveszítettem a tiszteletpéldányomat, így nem tudtam érdemben viszonyulni a tartalomhoz. A kritika malmai lassan őrülnek, a Műcsarnok és a József Attila Kör szervezte Pofonok és Ízlések (PI) elnevezésű nyilvános kritika-sorozat legutóbbi, Növember 17-ei beszélgetésén került sorra a kötet szétcincálása. Sárközy Bence, Kulcsár-Szabó Zoltán, Bónus Tibor, Bánki Éva és Tönkő Vera beszélgetéséről Rácz I. Péter írt beszámolót a Literára, amit azért linkelünk ide be, mert érdemes elolvasni. Egyrészt mert A, vicces idézetek vannak benne Tisza Kata írásából, B, mert segít eligazodni abban, hogy tulajdonképpen mi is a különbség a populáris félirodalom, és a néha mégoly kevéssé izgalmas valódi irodalom között.