Igen, a cím adta magát, Pandora's Box a zenekar neve, istenem, ez van. Tegnap este a debreceni Lovardában búcsúzott el hazai közönségtől a korábban P. Box néven ismert hard rock zenekar, mert ahogyan azt Bodó Tamás dobos megjegyezte, "hogy állunk a minekkel?" Lehetne most azon keseregni, hogy miközben egy Nox nevű nem is tudom minek nevezhető társulat sportcsarnokokat tölt meg, és a Desperado 500 fő előtt lép fel rendszeresen (bocs, Szaki), egy olyan zenekarra, ami tisztességes rockzenét játszik, sem a média, sem a koncertszervezők nem kíváncsiak, de minek, ez van. A P. Box történetéről a zenekar honlapján olvashatunk bővebben, ezt most kihagynám, itt a link, tessék olvasgatni.

Lehetett úgy 62 néző hét óra magasságában, amikor az első előzenekar nekilátott, így mi is inkább a büfét (dzsintonik 460.-) és a rég nem látott haverokkal való smúzolást választottuk, de kár, hogy itt a vége, hát igen. Közben megtudtuk, hogy a Replika január környékén megy stúdiózni, szigorúbb lesz az új anyag állítólag, meglátjuk. A második zenekarként a színpadra lépő Stanley ismert debreceni rocker arcokból áll, az egykori Szfinx és Hammerhead Shark egy-egy tagja is itt tolja mostanában, az első demó kissé retrósabb feelingje után az új nóták már jobban sütnek, "csákányosabbak", szerintünk ez a helyes irány, de mit értünk mi a lovakhoz. (Bekksz 420.-, nézőszám kb. 100.)

A Pandora's Box már mintegy 600 rajongó/puszijegyes előtt lépett színpadra, és láthatóan nagyon gondosan készítették elő a bulit, Bodót feltették egy emelvény tetejére, két oldalt egy-egy dobogó a Cserháti Pityit (RIP) helyettesítő Szabó Krisztián billentyűsnek és a vokalista csajoknak, a végére pedig előkerült egy csörgődob, és volt egy kis pirotechnika is, jó, nem Stones méretekben, de akkor is. Maga a koncert a szokásos 'Box buliknál szerintem nagyobb intenzitással és lendülettel ment le, látszott a zenészeken, hogy most aztán mindent ki akarnak magukból adni, de hálistennek a nagy akarásból nem lett szarás, hangulatos, közönségénekeltetős, vendégfellépős dzsembori lett belőle, amin minden jelenlévő jól szórakozott, kivéve a helyi napilap fotósa, akit az első sorokban folyamatosan vegzáltak, de minek ment oda, ugye.

A setlist a régi Box nóták mellett a zenekar újjáalakulása óta megszületett két anyag dalaira épült, persze a nagy kedvencek (Ómen, Kő kövön, Vágtass velem, Zöld, a bíbor és a fekete) nem maradtak ki a sorból, és pont jó helyen lettek elsütve, ezen is látszott, hogy nagyon tudatosan felépítették a mintegy 100 perces műsort a srácok. A vendégfellépők (illetve hiányuk) egy pár szót azért megérdemelnek, hiszen az egy szem Jantyik Zsolt (szövegeket írt a zenekar előző lemezére) mellett be volt lengetve nekünk Sáfár Öcsi és Vikidál Gyula is, (akik még a nyolcvanas években voltak a P. Box tagjai) de egyéb elfoglaltságaik miatt csak hült helyüket láttuk a színpadon - nem is lett volna ezzel semmi gáz, ha Vikidállal nem pont egy hónappal ezelőtt tisztázták volna le a fellépést, és haragozták be sajtónak, mindenkinek, de a magyar rocknzenében láttunk már ennél cifrábbakat is.

Elbúcsúzott tehát a P. Box, egy jó dobos-basszer ritmusszekciót (Bodó-Cézi) nem láthatunk(?) többé a színpadon, és sajnos Sándor József, hazánk egyik leginkább alulértékelt zenészének igazán kiforrott gitárjátékát sem igen hallgathatom élőben egy ideig, mert ahogyan azt a buli után elmondta, nem sok értelme van olyan körülmények között játszani, amilyeneket manapság a fellépőknek a szervezők biztosítanak. Koroknai Árpi továbbra is marad a szakmában, illetve annak farvizén, a debreceni Zeneteátrum előadójaként biztos találkozunk még vele valahol. A kilencvenes évek zenekardömpingjéhez képest fájdalmasan kevés számú igazi rockzenekar maradt a színtéren, de sebaj, hiszen itt vannak nekünk a huligánok meg a Nox, milyen fasza kis zenekar mindkettő, nem?

A Pandora's Box budapesti búcsúkoncertjét november 11-én tartja az Almássy téri Szabadidő Központban, az igényes rockzenét kedvelőknek és megállapodott negyveneseknek szerintünk kihagyhatatlan.