Én meg azt hittem, hogy ez a metál Brainstorm. Fel voltam már készülve valami jó kis cinkre, felemlegetve a germán zenei családfát, a Phuldystól kezdve a Scorpionson át egyenesen a Helloween/Gamma Ray/Blind Guardian-féle operametál-vonalig, aztán amikor fejemben a már megírt első bekezdéssel kezembe vettem a lemezt, és megláttam a borítón azt a négy darab bögrét, belül meg a kopasz, körszakállas embert a Bruce Springsteentől lízingelt Telecasterével, rájöttem, hogy mellélőttem, de nagyon. A kurva életbe, hogy nem képesek egyes zenekarok rágooglézni a választott névre, mielőtt megalakulnak, vagy valami.

Bosszúból én sem terhelek senkit lexikális adatokkal, pedig a booklet érthetetlen módon narancssárga alapszínt kapott kolofonszerűségén (a dizájnernek törném a kezét azonnal, hogy képes egy nyomasztóan ható, szépiabarna füzetke végére belebaszni egy ilyen rikító valamit, bár fenntartom a lehetőséget, hogy direkt csinálta, ennyire senki nem lehet hülye) igen vicces nevek vannak felsorolva. Ez a Brainstorm ugyanis litván nemzetiségű. Litvániából eddig egyetlenegy zenekarhoz volt szerencsém, a Skyforgerhez, ami gonosz ötvözete a harcias balti folkzenének és a fűrészelős metálnak, a Brainstormnak viszont köze nincs ehhez a vonulathoz (mondjuk a bookletben lévő fotón az egyik tag bőrnadrágot visel; ő biztos metálos volt gyerekkorában). Ők abban a jórészt akusztikus alapú popban utaznak, amit régen college rocknak aposztrofáltak, aztán britpop lett belőle, most meg a fene tudja hogy hívják; ezer és egy zenekar játssza a világon, és legtöbbjük baromi unalmas és felesleges. A Brainstorm dettó, nem is nagyon tudom elképzelni, hogy a Warner mit látott ebben a csapatban, mondjuk tőlem egy soron kívüli plusz pont jár azért, mert litván létükre képesek annyira angolszászok lenni, amennyire még a Heaven Street Sevennek se sikerült soha.