Az Internet és a műholdak által kicsire összerántott világban kihalni látszott a tradicionális, nemes internacionalizmus, de ez a hír megmelengette a szívemet. Most ért véget a Költők Huszonhatodik Világkongresszusa Ulánbátorban – ami ráadásul sportriporteri fordulattal élve - magyar sikerrel zárult: Turczi István - a Magyar Pen Club alelnöke, a Parnasszus című folyóirat főszerkesztője - az egyszemélyes magyar delegáció a Mongol Kulturális és Költészeti Akadémia Aranymedálját vehette át. Az, hogy Mongóliában van Költészeti Akadémia, és díjat osztanak egy magyar költőnek, az egyáltalán nem nevetséges, vagy marginális ügy, hiszen a mongol a mai napig erősen verbális kultúra lévén sokkal jobban tiszteli a nyelv művelőit, mint a video-fetisiszta nyugat. 

Ha tényleg ez a huszonhatodik, akkor az első 1980-ban volt, amikor az Internacionalizmus lobogója még fennen lobogott. Az esemény honlapján találtuk a címadó mondatot is, mellyel a részvevőket köszönti Dr. G.Mend-Ooyo, a Költők Világkongresszusának elnöke – Dear Poet Friends, Masters of the Word, Heavenly Stars of the Human's Spiritual Space!  Továbbá megtudtuk, hogy Mongóliában most őszi idő van, nappal simogatóan süt a nap, de az esték már hidegek.