Alászálltunk a képregényes szubkultúrában és láttuk, hogy jó. A Karton galéria a határon túli képregényeket bemutató sorozatában a romániai után az ex-jugó témára melegedett rá és most férfias bátorsággal szembedicsérjük a hiánypótló vállalkozást. Mi csupán annyit tudunk az ex-Jugoszláviáról, hogy ott már akkor volt Laibach és Bada Dada, amikor még a kádári pocsolyában Bródy János a Bizottságtól határolódott serényen elfele. És suhogós szabadidőruhát viselő magyarországi turisták Újvidék főterén téliszalámit kínálgattak a könyörületes szívű helybélieknek, hogy az érte kapott pénzen megvásárolhassák és hazavihessék az irigyelt Nyugat egy darabkáját.

És ez a szabadabb szellem a világ azon aprócska szeletkéjén is tükröződött, ami a képregény. A szórakoztatóan információgazdag előadások tartalmának akár zanzásított bemutatása is beszámolónk határait feszegetné és különben is, Kertész Sándor képregényszakértő novemberre ígért következő könyvében bőven kitér a témára. Érdekességként megjegyezzük, hogy a két világháború között főként orosz emigránsok dolgoztak ebben a némileg lenézett műfajban, akkoriban ők képviselték a széles látókört és a Nyugatra való kitekintést arrafelé.

A jelenlévők félszavakból is megértették egymást, láthatólag mindenki ismer mindenkit, ha máshonnan nem, akkor a netről. Aki utánanéz, meglepve fogja tapasztalni, milyen aktív az interneten ez a közeg. Kézbe vehettük a gyűjtök félve őrzött relikviáit, amelyek közül egyik-másik meghökkentő áron cserél gazdát az internetes aukciókon. Például a Talpraesett Tomra magyarított jugó Lucky Luke füzetekért akár 50-70 rugót is megadnak.

És akkor végezetül jöjjön az örömhír: az Egmont elvetélt magyarországi kísérlete (Villám Will) után újra belevágott a Lucky Luke sorozat kiadásába egy cég, jelesül a Pesti Könyv Kft. Bár már kinőttünk belőle, de még nem felejtettük el, nem, nem, soha, hogy nekünk is volt gyermekkorunk és akkoriban mekkora lelkesedéssel lapozgattuk a kölcsönkapott példányokat. Goscinny abszurdba hajló ironikus humora és Morris rajzolói leleménye most is izgalomba hozott, a helyszínen megjelent kiadótól azonnal lenyúltunk nagyker áron magunknak és ismerőseinknek néhány példányt, majd beledugtuk az orrunkat a fényes és illatos lapok közé. Azonnal megszűnt a külvilág, Lucky Luke sittre vágta az agyalágyult Daltonokat és sajnálatos módon Tricepsz képregényes anekdotáiról is teljesen lemaradtunk. És Tricepsz karatémester egy ujjal ől. És még van neki 9 pluszba. Ezúton bocs, Tricepsz.

(P.s.: na, valami gonoszkodást muszáj megeresztenünk Lucky Luke irányába, mert oda a nehezen megszerzett rossz hírünk: a Lucky Luke, ámbátor alapvetően belga vállalkozás, a francia szellem behódolása az amerikai tehenészkultúra előtt. Na, ennyit sikerült.)